Nagy István: A Magyar Kamara : 1686–1848 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, III. Hatóság- és hivataltörténet 3. Budapest, 1971)

I.rész. 1686-1720

vezesse és a királyi ellenőrzésnek eleget tegyen. (Királyi biztosokat nem rendszeresen egyébként 1691 előtt is küldtek a városi tisztújításokra.) A királyi biztosok, rendszerint kamarai tisztviselők, meglehetősen széles hatáskört kaptak a városi tisztújításokon. A királyi biztos dolga volt a polgárság vagy a választó polgári testület szavazatainak összeszedése és ennek alapján a városi tisztségek betöltése. Utána ellenőriznie kellett a városi tisztviselők, gyámok és gondnokok számadásait, amelyeket előzőleg a tanács és a (választó) polgárság kiküldött cenzorai már ellenőriztek. Meg kellett vizsgálnia az egyház helyzetét, a plébániák vagyonának, az alapítványoknak, a kórházaknak, az árvavagyonnak a viszonyait, az adószedés módját, általában a város gazdálkodását. Meg kellett továbbá állapítania, milyen hátralékban van a város a taksa vagy más közterhek beszolgáltatása terén, hány polgár, hány lakó (nem polgár) van a városban, mennyi az ép, mennyi a romos házak száma? Ellenőriznie kellett a magisztrátus igazgatási és bíráskodási munkáját, a súlyokat és mértékeket stb. A tapasztaltakról, a hiányosságok megszüntetésének módjáról a királyi biztosnak véleményes jelentésben kellett beszámolnia, amelyet a kamara királyi döntés végett a magyar kancelláriához (nem a bécsi kamarához) terjesztett fel. A királyi döntéseket azután a magyar kamara hajtotta végre.

09 A királyi biztosi eUenőrzés tehát nemcsak a városi gazdálkodásra, hanem a városi igazgatás egészére is kiterjedt. Az egyházi viszonyok vizsgálata — amint említettük — a katolikus egyház helyzetének megerősítése céljából történt. A további királyi biztosi utasításokban a városi gazdálkodás ellenőrzése mellett erősen kidomborodnak a protestánsellenes intézkedések. Az 1701. és 1702. évi tisztújításokra szóló királyi biztosi utasítás arról tesz említést, hogy egyes városok, főleg a protestáns többségűek, semmibe veszik a királyi biztosok határozatait, s azokat végrehajtani vonakodnak, a közügyeket nem intézik rendesen, nem osztanak pártatlanul igazságot, elhanyagolják az árvák gondozását, és a városokat a romlás felé viszik. A királyi utasítás meghagyja az ilyen renitens és rosszul dolgozó városi tisztviselők megbüntetését, tisztségüktől való megfosztását. Felhívja a királyi biztosok figyelmét arra, hogy akadályozzák meg az egymással rokonságban levőknek a városi tanácsba való kerülését, s városi jegyzőnek arra alkalmas katolikust igyekezzenek megválasztani. Az utasítás éle nyilván azért irányult a protestáns (főleg felvidéki) városok ellen, mert azok a királyi biztosok protestánsellenes intézkedéseit vonakodtak végrehajtani, s vallásuk védelme céljából berzenkedtek a királyi ellenőrzés ellen. A protestánsellenesség az utasítás több pontjából élesen kiütközik. Betiltja pl. a protestánsok imaházakban vagy más helyeken tartott „titkos és káros" összejöveteleit, s kilátásba helyezi, hogy az ilyenek a megengedett vallásgyakorlat elvesztését vonhatják maguk után. Kifejti továbbá, hogy az egyes városokban a protestánsok szabad vallásgyakorlata csupán a városi polgárokra vonatkozik, a környék jobbágyai ne merészeljék a városi protestáns prédikátorokat igénybe venni, mert ők csak saját községük katolikus lelkészeinek prédikációit hallgathatják.

70 Az 1711. évi trencséni tisztújításra kiküldött királyi biztos utasításában szintén kitértek a katolikus vallás támogatásának az ügyére. A királyi biztosnak meg kellett vizsgálnia, erősödik-e a városban a katolikus hit, helyesen kezelik-e a 89 E 21. Ben. res. 1690. dee. 15., a királyi biztosi jelentésekre HKA. Hoffin. Ung. Rote No. 362. 1694. ápr. 26-i kamarai felterjesztés. 70 E 136. Magyar kamara archívuma. Div. Instr. Fasc. 1. No. 79.