Nagy István: A Magyar Kamara : 1686–1848 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, III. Hatóság- és hivataltörténet 3. Budapest, 1971)
I.rész. 1686-1720
főpap személyes hagyatékával, hanem a királyi adományozás alá eső egyházi javadalommal volt kapcsolatos.) A főpapi személyes hagyaték megmaradt részét 3 részre osztották, egyharmadát kapta az egyház szemináriumok és plébániák létesítésére, támogatására, egyharmadát a királyi kincstár erődítési és katonai célokra, egyharmadát pedig a főpap végrendeletében megjelölt célokra kellett fordítani. Végrendelet hiányában az utolsó harmadot a jogos örökösök (a főpap rokonai) örökölték, ha pedig ilyen örökös nem akadt, akkor az utolsó harmadon a kincstár ós az egyház osztozott. A királyi kincstár tehát a hadi célokra szolgáló hagyatéki részesedést most már határozott formában biztosította magának. A Kollonics-féle konvenció kitért az üresedésben levő egyházi birtok (ez nem a főpap személyes hagyatékához tartozott) kezelésére is. A vacans birtok igazgatását egy kamarai és egy egyházi személy látta el, nekik kellett gondoskodni arról, hogy a birtokon jó legyen a gazdálkodás. Az egyházi tisztség betöltéséig a birtok jövedelmének felét az egyház, felét a kincstár élvezte, 58 A Kollonics Lipót esztergomi érsekkel kötött egyezség, úgy látszik, a későbbiekben nem elégítette ki a klérust. Az 1715. évi országgyűlési rendszeres bizottság is foglalkozott az üggyel, egyelőre azonban az egyezség továbbra is érvényben maradt. A tárgyalások — lényegesebb eredmény nélkül — 1720 után is folytatódtak. 59 Az üresedésben levő egyházi javadalmakból és a főpapi hagyatékokból a kincstárnak tekintélyes jövedelme volt. Az udvar főleg azzal igyekezett az ilyen természetű jövedelmeket fokozni, hogy a nagy jövedelmű egyházi méltóságokat huzamos ideig betöltetlenül hagyta. 60 A magyar kamara egyházi vonatkozású hatásköréhez tartozott az egyházi tized bérletének ügye is. A kincstár az egyházi tizedet elsősorban a katonaság ellátására használta fel. A kincstár előbérlési jogát a földesurakkal szemben, akik birokaikon a tizedet rendszerint bérbe vették, a magyar törvények biztosították. A kamara főleg a török hódoltság alatt vette igénybe a számára biztosított tizedbérletet. A XVII. század végén már csak elvétve élt ezzel a jogával. A tizedet a magyar kamara csak az északnyugati megyékben bérelte ki néha (pl. 1672-ben és 1676-ban), ebből sem volt sok haszna. Az újszerzeményi területeken az egyházi tizedet a hadellátás céljára foglalták le, az egyházi személyzet a kincstártól kapott fizetést és ellátást. Az 1696. évi királyi vizsgálóbizottság is úgy vélte, hogy a magyar kamara már hosszú évek óta nem gyakorolja a tizedbérlés jogát, holott a tizedgabonára a török elleni háború alatt nagy szüksége lett volna. 61 A bizottság felszólítására a kamara újból kézbe vette a tizedbérlet ügyét, a bérletek megkötése, a tized beszedése, a kimutatások felküldése körül azonban nagy zűrzavarok voltak. (A tizedkimutatásokat ugyanis rendszertelenül küldték fel a bécsi kamarához, ahol a. hadellátás ügyeit központilag intézték.) A bécsi kamara irányította a raktárakban felhalmozott terményeket a várakhoz, a katonaság állomáshelyeihez. 62 Az 58 Uo. A Kollonics-féle konvenció rendelkezései „Mcthodus" címen. Vö. Fraknói V.: A magyar királyi kegyúri jog. Bp. 1895, 411 — 12. 50 L. erre az 1715. évi országgyűlés 16. törvénycikkét, a tárgyalásokra HKA. Hoffin. Ung. Rote No. 533. 1721. jan. 3. Leirat a magyar kamarához a tárgyalások újrafelvétele dolgában. 60 Ember Gy.: Az újkori magyar közigazgatás. 272. 61 HKA. Hoffin. Ung. Rote No. 379. 1696. szept, 28-i jelentésből 821 fol., uo. Rote No. 331. 1689. okt. 24. az újszerzeményi tizedre. Az 1696. évi bizottsági utasításra 1. a : 46. sz. jegyzetet. B2 E 21. Ben. res. 1702. okt. 14.
