Nagy István: A Magyar Kamara : 1686–1848 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, III. Hatóság- és hivataltörténet 3. Budapest, 1971)

VI. rész. 1790—1848

alapján. Minden irat, illetve a királyi rendeletek esetében minden külön üggyel foglalkozó fejezet iktatószámot (centralis numerus) kapott, és ezeknek az iktatószámoknak a sorrendjében az iratokat bevezették a központi iktatóívekbe (centrales terniones) rövid tartalmi kivonattal. Az iktatóívekbe fel kellett jegyezni azokat a kamarai iktatószámokat is, amelyekre a beadvány hivatkozott. Az iktatóhivatal eddig a tanácsülés, illetve az elnök számára elnöki jegyzékeket (praesidiales consignationes) készített a beérkezett iratokról. Ezeket az elnöki jegyzékeket most az ügymenet gyorsítása céljából megszüntették. Az iratokat ezentúl az ellenőrző ívek (philerae scontrales) kíséretében juttatták el a tanácsülésre. Ezek az ellenőrző ívek az iratokat iktatószámok sorrendjében tartalmi kivonatokkal sorolták fel, és mutató is készült hozzájuk. Az ellenőrző íveket először aláíratták a tanácsosokkal, majd elküldték azokat az elnökhöz. A tanácsülés után az iktatóhivatal vezetője az íveket összeszedette, s újból a referenseknek küldte meg. Az iktatóhivatal a kiadóhivatal részére is összeállított egy tabellát a beérkezett iratokról az iktatószámok sorrendjében.

92 A beadványok az iktatóhivatalból természetesen rögtön nem a tanácsülés elé, hanem először még a tanácsosi irodákhoz (bürók) kerültek. A tanácsosi irodákban az illetékes fogalmazók minden beadványhoz külön ívet (votumívet, javaslati ívet) fektettek fel, arra rávezették a beadvány iktatószámát, az ügyosztály és referens nevét, a beadvány tartalmi kivonatát, majd a beadványt a megfelelő előiratokkal az irattárból felszereltették. A votumívet a javaslat megfogalmazása céljából átadták a referensnek. A kész javaslatot a referens-tanácsos írta alá. A tanácsülés után a változtatás nélkül vagy változtatással jóváhagyott votumot az expediens titkár is köteles volt aláírni, majd a beadványt az előiratokkal, a jóváhagyott votummal együtt az elnökséghez vitte aláírás céljából. A referenseknek a hozzájuk került iratokról két tabellát kellett készíttetniük, egyiket a kamaraelnök, a másikat a kamarai alelnök részére. Ezután következett a jóváhagyott votum alapján a fogalmazvány elkészítése. Erről a referensek és fogalmazók részére adott utasítás azért nem intézkedik, mert ez a régi módon folyt le. Az utasítás ezzel szemben meghagyta, hogy ezentúl szigorúan csak a szükséges (gazdasági és számadási vonatkozású vagy taksa lerovásával kapcsolatos) iratokat kell a szám vevőhivatalhoz, illetve a díjbeszedő hivatalhoz átküldeni. (Ezt „videat officina rationaria" vagy „videat taxatoratus officium" szöveg rávezetésével a titkárok jelölték meg a fogalmazványon.)

93 A kiadóhivatalnak adott utasításból kitűnik, hogy a votumívekből összetevődő tanácsülési jegyzőkönyvek a reform előtt már összeállítva és az iratoktól leválasztva érkeztek a kiadóhivatalba. (Az ülési jegyzőkönyvek úgy keletkeztek, hogy a jóváhagyott votumokat vagy azok másolatait ügyosztályok, majd azokon belül tanácsülések szerint összerakták, később kötetbe kötötték.) Most az új reform értelmében minden beadvány a hozzá tartozó, jóváhagyott votummal, az annak alapján készült fogalmazvánnyal és a kapcsolt előiratokkal került a kiadóhivatalhoz. Az iktatóhivatal a tanácsülés befejezése után a referenciáknak 92 Uo. Az iktatóhivatal részére adott utasítás. Instructio pro gremiali protocolli exhibitorum officio relate ad coordinationem manipulationis pro futuro observandae. 93 Uo. A fogalmazó személyzet részére adott utasítás. Instructio pro individuis ad conceptum a latere dominorum referentium cameralium existentibus, quoad interventam coordinationem manipulationis departamentorum cameralium pro observamine ac pro directione dominorum referentium efformata.