Nagy István: A Magyar Kamara : 1686–1848 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, III. Hatóság- és hivataltörténet 3. Budapest, 1971)

VI. rész. 1790—1848

alelnökök 1772 után a következők voltak: gróf Festetics Pál (1772—1782), Majláth József (1784—1785), báró Orczy László (1792—1807), báró Eötvös Ignác (1808— 1812), gróf Majláth József (1813—1815), ifj. gróf Nádasdi Mihály (1815—1816), gróf Cziráky Antal (1817—1824), báró Perényi Lázár (1825—1827), gróf Szécsen Miklós (1829—1830), gróf Keglevich Gábor (1831—1836), báró Mednyánszky Alajos (1837--1842), gróf Ahnásy Móric (1843—1848), Duschek Ferenc (1846— 1848). A névsort túlnyomóan az aulikus főnemesség tagjainak nevei töltik ki. Nádasdi Mihály gróf pl. később a monarchia pénzügyminisztere lett, Almásy Móric gróf pedig 1849-ben a Windischgrátz-féle közigazgatás pénzügyi szervének, az Ideiglenes Kamarai Igazgatóságnak a vezetője.

62 Az alelnökök között csupán báró Orczy László, aki a század fordulóján vielte az alelnöki tisztséget, jelent politikai állásfoglalás tekintetében kivételt, ő 1790 után a nemesi mozgalom egyik vezetője volt, s kapcsolatban állt a jakobinus értelmiségi társaságokkal.

63 A kamarai tanácsosok nemességét illetően az 1772. évi utasítás azt írja elő, hogy a 10 rendszeresített kamarai tanácsosi állásból hármat a főnemesek, hetet a köznemesek közül kell betölteni. A többi kamarai tisztviselő (titkár, fogalmazó, segédhivatali alkalmazottak) nemesi származását illetően ez az utasítás sem rendelkezik. A rendi országgyűlés törvényei — mint tudjuk — a közhivatalokat a nemesség fiai számára igyekeztek fenntartani. Mi volt a helyzet a XVIII. század II. felében a nemesek és nem nemesek hivatalviselése dolgában, azt közelebbről megvilágítják az 1790/91. évi országgyűlés eseményei. A nem nemesek hivatalviselésének kérdése, amint ismeretes, 1791-ben az udvar kezdeményezéséből (királyi propozícióval) az országgyűlés elé került. A királyi propozíció azt javasolta, hogy azokat a törvényeket, amelyek szerint minden közhivatalt a birtokos nemesség részére kell biztosítani, az országgyűlés helyezze hatályon kívül, s mondja ki, hogy a birtoktalan nemes minden közhivatalt betölthet, a nem nemes az udvari hatóságoknál, kormányszékeknél a titkárságig vihesse, egyéb közhivatalban pedig korlátozás nélkül juthasson előre a hivatali ranglétrán. A rendek ezzel általában egyetértettek. Kijelentették, hogy a birtoktalan nemes és a nem nemes eddig sem volt teljesen kizárva a hivatalviselésből. Szükségesnek tartották azonban, hogy a törvényjavaslatot az egyik országgyűlési bizottság dolgozza ki.

64 Mind a királyi javaslatból, mind a rendek válaszából arra lehet következtetni, hogy a közhivatalokban (kormányszékeknél és megyei hivatalokban) szolgáltak nem nemesek is, természetesen a kisebb állásokat töltötték be velük. A magyar kamaránál a XVIII. sz.-ban, amint láttuk, a kisebb állásokban szintén szolgáltak nem nemesek. Kétségtelen, hogy a rendi országgyűléseknek a birtokos nemesség hivatalviselését biztosítani igyekvő határozatai elsősorban a magyar kormányszékek idegen származású alkalmazottai ellen irányultak, s csak másodsorban a hazai nem nemesek ellen. Idegeneket a bécsi udvar inkább a hadügyi és kamarai szer62 A kamarai elnökökre és alelnökökre 1. a 60. sz. jegyzetnél idézett ,,Schematismus. . ."-t. 63 B. Orczy Lászlóra Benda K.: A magyar jakobinus mozgalom története. Bp. 1957, 41, 44—45., József nádor iratai. II. k. 453. A nádor felterjesztése a közigazgatás rendes menetének helyreállításáról (ebben vélemény a kamarai tisztviselőkről). 84 Horváth M.: Magyarország történelme. 8. k. Bp. 1873, 100—101., Sándor Lipót iratai. 332. Az 1791. jan. 15-i udvari konferencia jegyzőkönyvéhez szolgáló jegyzet a királyi propozíciók 11. pontjáról.