Nagy István: A Magyar Kamara : 1686–1848 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, III. Hatóság- és hivataltörténet 3. Budapest, 1971)

VI. rész. 1790—1848

igazgatás nagyobb központosításával, bizonyos költségmegtakarítással járna. A bécsi magyar — erdélyi udvari főszámvevőség ellenezte ezt a tervet. Később a magyar kamara kebelbéli bizottságának részletesebb indoklása alapján mégis felszámolták a két, addig meglehetősen önállóan működő temesvári kamarai hivatalt.

57 Az 1829. április 24-i királyi rendelet szerint a budai számvevőség átvette a bánsági só- és birtokszámadások ellenőrzését (a harmincadi számadásokat addig is ott vizsgálták felül). A bánsági birtokok részére külön számvevőségi osztályt állítottak fel Budán. A számvevőség személyzetéből csak 2 alkalmazott maradt Temesváron, a többi feljött Budára. A temesvári főpénztár ügyeit részben a budai főpénztár vette át, részben visszamaradtak a temesvári só- és harmincadhivatalnál, amely erősen csökkent hatáskörrel a temesvári főpénztár jogutódja lett.

58 Az addig nagy önállósággal rendelkező temesvári kamarai adminisztráció, számvevőségének és pénztárának elvesztésével, birtokkezelő szervvé (adminisztrációvá) vált.

59 A budai számvevőhivatalnál a bánsági osztály a továbbiakban külön részlegként működött. A szám vevőhivatalnak külön részlege volt az építési osztály is, amely a vízi és építési igazgatóság (directio in hydraulicis et aedilibus) számvevőségi szerve volt. 4. A KAMARAI SZEMÉLYZET TÁRSADALMI HELYZETE A kamarai tisztviselők társadalmi hovatartozásának kérdésével az 1741—1772-ig terjedő korszak tárgyalásánál már foglalkoztunk. A magyar kamara fennállásának utolsó korszakában néhány jellemző adalék és személyzeti kimutatás segítségével a részletes kidolgozás igénye nélkül — vázlatosan ismét érintjük ezt a problémát. A kamaraelnökök és alelnökök továbbra is befolyásos főurak vagy esetleg birtokos nemesek voltak, majdnem kivétel nélkül a bécsi udvar bizalmasai és hívei. Igaz, hogy e mágnások közül nem egy, mint pl. Grassalkovich Antal gróf kamaraelnök, Festetich Pál gróf kamarai alelnök, az udvarnál befolyását a magyar kamarai pénzügyigazgatás önállósága érdekében is eredménnyel latba vetette. Grassalkovich után gróf Erdődy János (1772—1782), gróf Fekete György (1782. május 21.—október 17.), gróf Niczky Kristóf (1782. október 18.—1783. augusztus 12.), gróf Balassa Ferenc (1783. augusztus 13.—1785. május 6.) viselte az elnöki tisztséget. A helytartótanács és a magyar kamara egyesítése után gróf Jankovics Antal (1785—1786) és gróf Zichy Károly (1786—1788) lett a helytartótanács első alelnöke kincstartói címmel. A kamarai vezetők közül Grassalkovich Antal mellett igen érdekes pályát futott be Zichy Károly gróf, aki az 1780-as évek elején a bécsi udvari kamara magyar tanácsosa volt. Amikor 1782-ben a magyar kancellária átvette a bécsi udvari kamarától a magyar és erdélyi kamarai ügyek ellenőrzését, Zichy Károly a kancel57 A magyar kamara javaslataira E 74. Cassalia. 1825—11 — 27. (a kebelbéli bizottság jegyzőkönyve), Cassalia. 1826—11 — 30., felterjesztés a temesvári kamarai adminisztráció véleményével, Cassalia. 1827—11 — 62., a bizottsági jegyzőkönyv felterjesztése. 68 E 99. Ben. res. 1829. ápr. No. 77. 59 Uo. 1829. dec. No. 86.