Nagy István: A Magyar Kamara : 1686–1848 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, III. Hatóság- és hivataltörténet 3. Budapest, 1971)
VI. rész. 1790—1848
rangú alkalmazottakat. Királyi kinevezéssel nyerték el tisztségüket a kamarai adminisztrátorok, az adminisztrációk ülnökei, a királyi jogügyi igazgató, aligazgató és a jogügyi igazgatóság ügyészei, az uradalmi prefektusok és inspektorok, a harmincadinspektorok, a fontosabb harmincadhivatalok (pesti, debreceni, kassai, győri, zimonyi, zágrábi, károlyvárosi) vezetői és ellenőrei, a fontosabb sóhivatalok (debreceni, hradeki, mohácsi, nádszegi, pesti, poroszlói, győri, szegedi, szeredi, szolnoki, tarkányi, tokaji) vezetői és ellenőrei. Az 1810. évi hatáskörbővítés a kamara kinevezési jogát — amint láttuk — a fogalmazókra és a szám tisztekre, a vidéki alkalmazottaknál az évi 700 Ft-nál nagyobb fizetést nem húzó alkalmazottakra is kiterjesztette. 48 A kamara kinevezési hatáskörébe eső tisztségeknél a kinevezésekről, nyugdíjazásokról, áthelyezésekről stb. negyedévi kimutatásokat kellett az udvarnak küldeni. Az udvar ily módon ellenőrizte a kamarai személyzeti státus alakulását, s azt, hogy az általános irányelveket a magyar kamara a személyzeti ügyekben hogyan tartja be. 3. A KAMARAI SZERVEZET A-magyar kamara szervezetének visszaállításánál — mint hangsúlyoztuk — az egyesítés (1785 szeptembere) előtti állapot volt irányadó. Az udvar még arra is ügyelt, hogy a kamara az akkori szervezeti kereteket lehetőleg ne tágítsa. Létszámemeléshez az egyes szervezeti egységeknél csak különösebb indok esetén járult hozzá. - ,.<-....• A kamarai személyzeti státus 1791. évi szabályozásánál az udvar a kamarai tanács létszámát az elnökön és az alelnökön kívül 11 főben állapította meg. Ali tanácsos között kellett lennie a levéltári igazgatónak és a tanácsosi rangban levő királyi jogügyi igazgatónak is. Ez a létszám-kb. azonos volt az 1772. évi utasításban engedélyezettel, amely a jogügyi igazgatón és a kassai kamarai adminisztrátoron kívül 10 tanácsosban rögzítette a tanács létszámát. A tanács tényleges létszáma 1791-ben túllépte az engedélyezett keretet, 2 létszám feletti tanácsosi állást úgy kellett a kamarának megszüntetni, hogy tanácsos nyugdíjazása esetén a megüresedett állást nem tölti be. A létszám ilyen módon való csökkentése, amelyet egyébként mindig takarékossággal indokoltak meg, elég nehezen valósult meg. A kamarai személyzeti státus 1811. évi szabályozásakor még mindig 2 létszám feletti tanácsos található. Az 1811. évi szabályozás egyébként 10 főben állapította meg a tanács létszámát. Ebben a létszámban benne kellett lennie az 1807. évben kinevezett bányaügyi referensnek és a királyi jogügyi igazgatónak is. A tanács létszáma e szabályozás szerint valamivel kisebb volt az 1772-ben engedélyezettnél, amit természetesen a napóleoni háborúk pénzügyi nehézségeivel lehet magyaráznunk. A létszám e rögzítése ellenére 2—3 létszám feletti tanácsos majdnem minden évben akadt a magyar kamaránál. Sőt az 1840-es években a tanács az elnökön és alelnökön kívül a tiszteletbeli tanácsosokkal együtt már 15—17 kamarai tanácsosból tevődött össze. (E létszámban nem szerepel a kassai és a temesvári kamarai adminisztrátor, akik szintén tanácsosi rangban voltak.) 18 E 99. Ben. res. 1791. aug. No. 119., aug. 26-i rendelet, Ben. res. 1792. jan. No. 34., jan. 23-i rendelet. A későbbi szabályozásra E 81. Gremialia. 1800— 7-2.
