Nagy István: A Magyar Kamara : 1686–1848 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, III. Hatóság- és hivataltörténet 3. Budapest, 1971)
VI. rész. 1790—1848
2. A KAMARAI HATÁSKÖR Az 1790-ben visszaállított kamara területi hatásköréről újat az 1790 előtti korszakkal szemben nem mondhatunk. A magyar kamara területi hatásköre 1790 előtt véglegesen kialakult. Ez az 1848 előtti politikai rendszer esetében azt jelentette, hogy — Erdély kivételével — egész Magyarországnak és a hozzá kapcsolt részeknek (Horvátország és Fiume) kamarai pénzügyigazgatása a magyar kamara alá tartozott. A funkciókat, feladatokat magába foglaló működési hatáskörben van bizonyos változás az 1785 előtti korszakhoz képest. (Az 1785—1790-ig terjedő időszakot nem vesszük összehasonlítási alapul, mert a magyar kamarával egyesített helytartótanács kamarai jellegű hatásköre — amint erre rámutattunk — jelentősen elütött az 1785 előtti és az 1790 utáni kamarai hatáskörtől.) A visszaállított kamara hatáskörébe 1790 után több ideiglenes jellegű feladatkör került, mint pl. 1794—1813-ig az éhínség és ezzel kapcsolatban az ínség-sújtotta területek kincstári gabonával való ellátása, majd a hadsereg terményszükségletének biztosítása, 1794—1820-ig a rendkívüli hadisegély (subsidium) pénztári ügyei. Állandó jellegű feladatkörként vette át a magyar kamara a bányászat közigazgatási vonatkozású ügyeinek intézését. Jelentősen kiszélesedett a magyar kamara pénztári hatásköre a már ismertetett járulékos pénzügyi teendők ellátása következtében. A hagyományos kamarai gazdálkodási ágak közül elsősorban a birtokgazdálkodásnál, a birtokok értékesítésénél figyelhetünk meg a korszak politikai és gazdasági fejlődésével szoros kapcsolatban álló változásokat. A hatáskörnek ezt a kamarai pénzügyigazgatás alapvető jellegét egyébként nem módosító változásait a kamara ügyosztályi beosztása is tükrözi. Á gabona- és ínségügyek részére „Penuriae frugum" névvel külön ügyosztályt állítottak fel, mely addig működött, míg a kincstári gabonával való háborús gazdálkodás, a katonaságnak terménnyel való ellátása a francia háborúk végéig fontos kérdés maradt. Külön ügyosztályban intézték a francia háborúk idején az országgyűlés által megszavazott rendkívüli hadiadó vagy hadisegély (subsidium bellicum) ügyeit. A subsidium bellicum ügyei ugyanekkor a pénztári ügyosztály (Cassalia) munkáját is megnövelték. A subsidium bellicum ügyeivel foglalkozó departamentum ellátta még a közhivatalnokok, katonák fizetése után levont rendkívüli hadiadó (Kriegsteuer, Klassensteuer) és az önkéntes felajánlások (spontanea obligatio) beszedésével kapcsolatos teendőket is. 36 A magyar kamara számára a magyarországi bányaügy közigazgatási és jogi (publico-politica) ügyeinek az átvétele természetesen új feladatot jelentett. A kincstári bányászat szakmai és gazdasági felügyelete, irányítása továbbra is a bécsi bányakamara hatáskörében maradt. Az a kissé homályos egykorú megjelölés, hogy a magyar kamarához a bányászat jogi és közigazgatási természetű ügyei tartoznak, közelebbi megvilágítást kíván. A bányászati ügyosztály iratai szerint a magyar kamara foglalkozott általában a négy magyarországi bányaigazgatóság (Selmecbányái, szomolnoki, nagybányai, oravicai) tanácsülési jegyzőkönyveinek ellenőrzésével, a bányahivatalok személyzeti ügyeivel, a bányászattal kapcsolatos erdőgazdaságok ellenőrzésével, a bányaszemélyzet adóügyeivel és azokkal az ügyekkel, 36 A subsidium bellicum, a Kriegsteuer ügyeire E 99. Ben. res. 1794. febr. No. 3., E 94. Subs. bell. 1797-2-32., E 74. Cassalia. 1802—30—2, 12, 44.
