Nagy István: A Magyar Kamara : 1686–1848 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, III. Hatóság- és hivataltörténet 3. Budapest, 1971)

VI. rész. 1790—1848

országitól elütő bányaigazgatási szervezetét nem tartotta utánzásra alkalmas példának (Erdélynek egy bányaigazgatási főhatósága volt, a bányakinestár. Ezzel szemben Magyarországon négy hasonló hatáskörű bányaigazgatóság működött). Jobbnak vélte alkalmazni az osztrák rendszert, ahol az alsó-ausztriai kamara a bányászat közigazgatási vonatkozású ügyeiben kapott hatáskört. A király jóváhagyta a bécsi udvari kamarának ezt a javaslatát.

3a Az 1807. évi országgyűlés újból a sérelmek közé vette a bányászat átadásának kérdését. Az eredmény ebben az évben már megszületett. Az 1807. szeptember 9-i királyi rendelet végül szabályozta a bányaügy „egyesítését" a magyar kamarával. A rendelet szerint továbbra is megmarad a négy magyarországi bányahivatal: 1. az alsó-magyarországi főkamaragrófi hivatal Selmecbányán, 2. a szomolnoki bányafőfelügyelőség, 3. a nagybányai bányafőfelügyelőség {Inspektorats Oberamt), 4. az oravicai bányaigazgatóság (Krassó—Szörény megye). A bányahivatalok ülési jegyzőkönyveiket a magyar kamarához küldik fel, ezeket esetleges megjegyzéseivel a magyar kamara az uralkodó elé (a bécsi udvari kamarán keresztül) terjeszti. A felsorolt hivatalok jelentéseiket in publico-politicis, tehát a bányaigazgatást érintő jogi és közigazgatási vonatkozású ügyekben a magyar kamarához juttatják, s innen kapják meg a döntéseket is. A magyar kamarához tartoznak az összes alkalmazási és nyugdíjügyek, ezeket azonban döntés végett az uralkodó elé kell terjesztenie. A bányaügyek részére a kamaránál külön ügyosztályt kell felállítani 1 tanácsossal, 1 titkárral és egy lajstromozóval. Műszaki, bányagazdasági, szárnyadási ügyekben a bányahivatalok az addig szokásos módon (tehát a bécsi bányakamarán keresztül) terjesztik fel jelentéseiket és kimutatásaikat, mivel ezek az ügyek az 1790. évi 22. tc. szerint az uralkodó saját döntése alá tartoznak. Az új bányaigazgatási rendszer 1807. november 1-én lép érvénybe.

34 A bányaügy szabályozása valóban úgy történt meg, ahogy azt a bécsi udvari hatóságok elképzelték. A királyi jogokon nem esett csorba, s látszólag a magyar rendek követeléseinek is eleget tettek. Az említett bányakerületek bányái elsősorban arany-, ezüst- és réztermelésükkel továbbra is a birodalmi kincstárt gazdagították. A magyar kamara pénztára bányajövedelmeket nem kezelt, és számvevősége sem tartott fenn bányászati ügyosztályt. A bányaigazgatás birodalmi egységét sikerült megóvni. A magyar kamara legfeljebb abban érvényesíthette befolyását, hogy a bányaalkalmazottak közé több magyart javasolhatott, s a bányaigazgatásnál magyar kívánságokat jobban képviselhetett. A magyar kamara bányászati hatásköre gazdasági vonalon tehát továbbra is csak a sóbányákra és a kincstári uradalmak egyébként nem számottevő bányáira terjedt ki. A magyar kamaránál a „Montanistica" nevű ügyosztály foglalkozott 1807-től kezdve a bányászati ügyekkel. Az ügyosztály nagyjából azokat az ügyeket látta el, amelyeket az 1807. évi királyi rendelet előírt számára. A későbbi években, főleg a tisztviselők kinevezésénél s a magyarországi bányászat jogi ügyeivel kapcsolatban bővült a hatásköre.

35 ! 33 Uo. 613 — 614. A jelentéshez tartozó jegyzetekből. aí

B 81. Gremialia. 1807-3-211. 35 Vö. „E 86. Montanistica. 1807—1847." ügyosztály iratanyagát. 298