Nagy István: A Magyar Kamara : 1686–1848 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, III. Hatóság- és hivataltörténet 3. Budapest, 1971)
VI. rész. 1790—1848
vezzenek. A király 1794. január 17-én azzal járult hozzá az új állás megszervezéséhez, hogy az a jogügyi igazgató irányítása alatt tevékenykedik, és ezen keresztül tart kapcsolatot a helytartótanáccsal, majd néhány hónap múlva ki is nevezte az új aligazgatót. 22 A kamara ahhoz ragaszkodott, hogy az új aligazgató a helytartótanácshoz küldött jelentéseit a királyi jogügyi igazgatóval láttamoztassa. A további fejlemények azonban inkább az aligazgató önállósulását segítették elő. Leszkay aligazgató, mint a tanulmányi és vallásalap jogügyeinek intézője, megkapta azt a jogot, hogy önállóan érintkezhessen a helytartótanáccsal, s 1795-ben külön személyzetet rendeltek melléje az alapítványi jogügyek intézésére. Ezzel az alapítványi jogügyek elváltak a kamarai jogügyektől, és megalakult a helytartótanács felügyelete alatt működő közalapítványi jogügyi igazgatóság (directoratus causarum politico-fundationalium). 23 A királyi jogügyi igazgatóság státusát a szétválasztás után újból szabályozták. Az uralkodó 1 igazgatói, 1 aligazgatói, 4 ügyészi állást s megfelelő segédszemélyzetet engedélyezett számára. 24 Az alapítványi jogügyek intézéséhez gyakran kellett használni a feloszlatott szerzetesrendek levéltárait, amelyeket a kamarai archívum vett át és őrzött. A helytartótanács és a magyar kancellária arra törekedett, hogy e szerzetesi levéltárakból a helytartótanács felügyelete alatt külön alapítványi ,,archívum"-ot létesítsenek. 25 A bécsi udvar ehhez nem járult hozzá. A szerzetesi levéltárak így továbbra is a kamarai archívum őrzésében maradtak azzal a kötelezettséggel, hogy a szükséges iratokat a kamara a helytartótanács, illetve az alapítványi jogügyi igazgató rendelkezésére bocsátja. 26 A helytartótanács és a magyar kamara elkülönítésekor szabályozni kellett az építési és vízügyi igazgatóság alárendeltségének és tevékenységének a kérdését. Az igazgatóság, mint említettük, 1788-ban alakult meg, s két évig a kamarával egyesített helytartótanács önálló szakhivatalaként működött, (önállósága csak a műszaki kérdésekre terjedt ki.) Műszaki kérdésekben sem a helytartótanács, amely a vízszabályozást, utak építését ellenőrizte, irányította, azonkívül az alapítványi birtokok gazdasági, építési ügyeit intézte, sem pedig a kamara, amelynek a kincstári javak műszaki ügyeiről kellett gondoskodni, nem nélkülözhette az építési és vízügyi igazgatóságot. Ezért úgy döntöttek, hogy az igazgatóság mindkét kormányszék rendelkezésére álljon, szakvéleményező közege legyen. Műszaki kérdésekben az igazgatóság továbbra is megtartotta önállóságát, szervezeti és személyzeti kérdésekben azonban ekkor inkább a magyar kamara fennhatósága alá került. A szervezetével és működésével kapcsolatos fontos kérdéseket a helytartótanácsnak és a kamarának vegyes bizottsági üléseken kellett megtárgyalnia. Az igazgatóság számadásait a kamarai számvevőségen külön osztály (építészeti osztály) ellenőrizte. Ezt 1798-ban az építési igazgatósághoz helyezték át, 1814-ben az osztályt újból visszacsatolták a kamarához. 27 A II. József-féle pénzügyigazgatási reformok felszámolása a sóbányászat ügyének rendezésével vált teljessé. II. József — amint említettük — 1785 augusztusában 22 E 99. Ben. res. 1794. jan. No. 41., júl. No. 34. 23 Felhő—Vörös: A helytartótanácsi levéltár. 542 — 43. 24 E 99. Ben. res. 1795. máj. No. 113. 25 L. a 20. sz. jegyzetet. 26 E 81. Gremialia.' 1793—17 — 26. Az 1793. július 19-i királyi rendelet döntése ebben a kérdésben. 27 Ember Gy.: A magyarországi építészeti igazgatóság történetének vázlata. Levélt. Közlemények. 1942 — 45, 351 — 53.