Nagy István: A Magyar Kamara : 1686–1848 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, III. Hatóság- és hivataltörténet 3. Budapest, 1971)

V.rész. 1785—1790

II. József a szakszerű hivatali munka, a tisztviselői morál megteremtéséért. Általában a hatósági mechanizmus kialakításában, az alsóbbfokú szervek munkájának megszervezésében, a központi szervek irányító tevékenységének fokozásában a következő nemzedékek sokat tanultak II. József intézkedéseiből. A József-kori igazgatási reform egyik jellegzetessége — mint kiemeltük — az állami pénzügy nagyfokú összpontosítása volt. Ez a különböző eredetű, jogi természetű és rendeltetésű (királyi, rendi, alapítványi, törvényhatósági) jövedelmekből egységes állami pénzalapot kívánt létrehozni, egységes pénzügyigazgatási szervezettel és központi ellenőrzéssel. E törekvés előremutató voltához nem férhet kétség. Országos főpénztárt Magyarországon, miután a József-kori ilyen jellegű intézmény 1790 után megszűnt, csak 1848-ban állítottak fel, természetesen nemzeti alapon, s nem a birodalmi igazgatás racionalizálása jegyében. A szabadságharc leverése után az abszolutizmus pénzügyigazgatási szervezetének kiépítésénél igen könnyű felismerni a Józsefi koncepció lényeges elemeit. Ha kissé szokatlanul hangzik is, mégis le kell szögeznünk, hogy a nemzeti függetlenségünk ellen támadó II. József volt az, aki először kísérelt meg modernebb, polgári jellegű, átfogó állami pénzügyigazgatási szervezetet kiépíteni Magyarországon.