Nagy István: A Magyar Kamara : 1686–1848 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, III. Hatóság- és hivataltörténet 3. Budapest, 1971)

V.rész. 1785—1790

Eredménytelenül végződtek II. Józsefnek az állami birtokok nagyarányú értékesítésére vonatkozó kísérletei is. A régóta érlelt terv végrehajtásához az uralkodó csak 1789-ben fogott hozzá nagyobb erővel. A birtokok eladásának célja — a rendelkezés szerint — az lenne, hogy az állam kezén levő nagy tömegű, áttekinthetetlen birtokvagyon magánemberek kezére kerüljön. A magánbirtokosok, hozzáértéssel jó gazdálkodást meghonosítva, az államnak és a mezőgazdasági kultúrának is hasznára lehetnének. A birtokokat elsősorban árverés útján kellene értékesíteni.

75 A magyar — erdélyi kancellária attól félt, hogy a földek üzérkedők kezébe jutnak, s az árverés ellen foglalt állást. II. József azonban ragaszkodott az értékesítés eme módjához, s csak másodsorban járult hozzá a bérbeadáshoz, vagy az ún. örökbérletek kötéséhez.

76 Az állami birtokok értékesítésének ez a módja egyébként a magyar törvényekkel is ellenkezett. Ezek ugyanis kimondták, hogy kincstári birtokot csak eladományozás útján (donatio) lehet elidegeníteni. (A koronauradalmakat nem lehetett elidegeníteni.) II. József halála előtt az állami birtokok értékesítésére vonatkozó rendelkezéseit is visszavonta.

77 Megjegyezzük, hogy állami birtokokat II. József alatt korlátozott mennyiségben mégis értékesítettek árverés vagy örökbérlet útján. Ezeket a birtokeladásokat 1790 után felülvizsgálták. A bécsi udvar elsősorban a Bánság területén alkalmazta az eladást, mert ezt a területet még akkor is új szerzeménynek és nem fiskalitásnak tekintették. II. József álláspontja is az volt, hogy a Bánság a töröktől fegyverrel szerzett vagyon, amelyet árverés, eladás útján is értékesíteni lehet.

78 10. AZ ÜGYVITEL REFORMJA A helytartótanács ügyintézésében II. József alatt jelentős és korszakalkotó változások történtek, amelyek nemcsak a helytartótanácsnál, hanem az 1790 után különváló magyar kamaránál is 1848-ig meghatározták az ügyintézés menetét.

79 A helytartótanács ügyintézésének gyökeres reformja a Niezky-féle tervezet végrehajtásával még az egyesítés előtt, 1783-ban megkezdődött. A reform leglényegesebb eredménye az ügyosztályi (departamentális) ügyvitel meghonosítása volt, amely a helytartótanácsnál a bizottsági, majd az 1769-ben bevezetett előadói (referensi) rendszerből fejlődött ki. Az ügyosztályok felállításával újból szabályozták az iktatást, a tanácsülések munkarendjét, a jegyzőkönyvek elkészí75 A 39. Magyar kane. Acta gen. 1789 : 5540. Az akta tartalmazza a magyar-erdélyi kancellária javaslatát és a birtokértékesítésre vonatkozó utasítás tervezetét. 76 Uo. 1789 : 7755. A kancellária véleménye a birtokok árverés útján való értékesítéséről, II. József döntése. 77 A birtokeladási ügyosztály iratanyagát ma nem a magyar kamarai, hanem a helytartótanácsi levéltár őrzi „departamentum venditionis bonorum. 1789—1790." néven. 78 A Bánság neoacquistica jellegére Marczali H., Magyarország története II. József korában. II. k. Bp. 1885, 324. 79 A helytartótanács ügyintézési reformjáról, az ügyosztályi rendszerről részletes leírást ad Ember Gy.: A m. kir. helytartótanács ügyintézésének története. 1724—1848. Bp. 1940. c. művében. Az ügyvitel ismertetésénél ezért inkább csak arra törekedtünk, hogy azokra az eltérésekre, amelyek a magyar kamara 1785 előtti és a helytartótanács II. József alatt kialakult ügyviteli rendszere között voltak, rámutassunk.