Nagy István: A Magyar Kamara : 1686–1848 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, III. Hatóság- és hivataltörténet 3. Budapest, 1971)

V.rész. 1785—1790

főhutamester közvetlen irányításában maradt, a főhutamestert azonban só- és gazdasági főigazgatói címmel (Ober Salinen und Wirtschafts Verwalter) ruházták fel. A sóvári főigazgató a szomolnoki főbányafelügyelőségtől, s azon keresztül a bécsi bányászati kamarától függött. A máramarosi sóbányákat a hozzátartozó uradalmakkal együtt az átadás után is a máramarosi kamarai adminisztráció kezelte a nagybányai főbányafelügyelőség irányításával. Ez az állapot 1787 tavaszán annyiban változott, hogy a sóbányászat igazgatására Máramarosszigeten egy fősóbányahivatalt és bányabíróságot (Berg und Salinen Inspektorát Ober Amt und Berggericht) állítottak fel a bécsi bányászati kamara közvetlen fennhatósága alatt. A nagybányai főbányahivatal fennhatósága ekkor megszűnt.

64 A sóbányahivatalok csak a só kitermelésével foglalkoztak, a só elszállítását, a sóeladást, az erre szolgáló sóhivatali szervezetet továbbra is a helytartótanács irányította. A sóbányászathoz szükséges pénzösszeget szintén a helytartótanács biztosította a bányahivatalok számára a bécsi bányászati kamara részéről történő elszámolás ellenében.

65 A helytartótanács szerveinek (a kamarai adminisztrációknak) minden vonalon támogatniuk kellett a sóbányahivatalokat. Az országos fogyasztás számára szükséges évi sómennyiség biztosítása úgy történt, hogy a helytartótanács számvevőségével elkészíttette a sóköltségvetést, azt felküldte a magyar-erdélyi udvari kancelláriához, az pedig a bécsi bányászati kamarához juttatta el a szükséges mennyiség kitermeltetése céljából.

66 A bécsi bányászati kamara a birodalmi, így a magyarországi bányaügyeket elég nagy önállósággal intézte II. József idején a bécsi udvari kamara megszűnése (a cseh—osztrák kancelláriába való beolvasztása) után. A magyarországi sóbányászat ezért meglehetősen kicsúszott a helytartótanács és a magyar-erdélyi kancellária ellenőrzése alól. II. József 1782-ben eredetileg úgy döntött, hogy a bányászati kamara magyar és erdélyi ügyekben a magyar — erdélyi kancellária;, a megszűnt bécsi udvari kamara jogutóda alá tartozzék.

67 A hivatalos levelezésből azonban inkább az tűnik ki, hogy a magyar — erdélyi kancellária egyenrangú hatóságként, átiratokban érintkezett a bécsi bányászati kamarával, ha vele magyarországi bányaügyekben valamilyen megtárgyalni valója volt.

68 A magyarországi és erdélyi sóbányahivatalok 1787 februári átszervezésére is a bécsi bányászati kamara dolgozta ki a javaslatot (felségelőterjesztést), amelyet uralkodói jóváhagyás után tájékoztatás végett közölt a magyar—erdélyi kancelláriával. A kancellária rendeleti úton hozta ezt a változást a magyar helytartótanács (és az erdélyi gubernium) tudomására.

69 II. József nemcsak a pénzügyigazgatás vonalán élt azzal a módszerrel, hogy bizonyos magyar ügykörök felsőbb ellenőrzését birodalmi hatáskörrel felruházott bécsi központi szervekre bízta. Ilyen hatóságok voltak pl. az udvari egyházüg}^ bizottság (geistliche Hofkommission), az alapítványi bizottság (Stiftungshof64 A 39. Magyar kanc. Acta gen. 1787 : 2853. — E 130. Salinaria. 1787-186-1. 65 E 135. Ben. res. 1785. nov. No. 128., 1786. márc. No. 122. 66 A 39. Magyar kanc. Acta gen. 1788 : 15799, 1789 : 14109, 16518. 67 Uo. 1782 : 2389. jelzetű aktában II. József döntése a magyar kancellária kamarai vonatkozású hatásköre dolgában. 68 Vö. a magyar-erdélyi kancellária levelezését a Hofkammer in Münz- und Bergwesen-nel. A 39. Magyar kanc. Acta generalia. 69 Uo. 1787 : 2853.