Nagy István: A Magyar Kamara : 1686–1848 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, III. Hatóság- és hivataltörténet 3. Budapest, 1971)

I.rész. 1686-1720

alapvető okot szolgáltatta. Az ország integritásának ekkora megsértését még a császárhű magyar kamara és a labanc rendek sem hagyták szó nélkül. A kamara 1704. november 7-én a császárhoz intézett felterjesztésében kelt ki területi joghatóságának korlátozása ellen. Ebben elpanaszolja, hogy a török kiűzése után területi hatáskörének megnövekedése helyett felállították a budai és a sziavon adminisztrációt, az aradi kamarai felügyelőséget, sok felesleges hivatallal és tisztviselővel. Mindezek a szervek — bár a magyar törvények erre kötelezik őket — nem ismerik el a magyar kamara felsőbbségét. Sőt — folytatja tovább az emlékirat — a szepesi adminisztráció (szepesi kamara), amelynek a törvények és a szokás alapján is függnie kellene a magyar kamarától, jelentéseit közvetlenül a bécsi kamarához küldi, nem törődvén a magyar kamarával és megkerülvén azt. A kamarai igazgatás ilyen méretű feldarabolása magának a pénzügyi gazdálkodásnak, a jövedelmek emelésének sem használ — állapítja meg a magyar kamara felterjesztése. (A szepesi kamarai adminisztráció elsősorban hadellátási és a hozzája csatolt új szerzeményi területek ügyeiben tartozott közvetlenül a bécsi udvari kamara alá.)

25 ! ••> Hasonlóképp foglaltak állást ebben a kérdésben a labanc rendek 1708. évi pozsonyi postulatumai is. A rendek követeléseik közé iktatták a kamarai igazgatásnak a magyar törvények szerinti szabályozását, a budai, sziavon kamarai adminisztrációnak, az aradi, eszéki kamarai felügyelőségnek a pozsonyi kamarához való csatolását és a szepesi kamarának a pozsonyi kamara alá való rendelését.

26 (A Rákóczi-szabadságharc ezeken túlmenően a nemzet teljes függetlenségéért és teljes pénzügyi önállóságáért küzdött, s meg is teremtette a szabadságharc független pénzügyigazgatását, amelynek irányító szerve a gazdasági tanács, a consilium oeconomicum volt.) A bécsi udvari kamara — állást foglalva az 1708. évi követelésekkel kapcsolatban —- nem zárkózott el a magyar kamara területi illetékességének a császárhű rendek által is követelt revíziójától. A visszacsatolást már pénzügyi okokból sem ellenezte, mivel az újszerzeményi területekből eredhető jövedelmet az udvar (afegyverjogmegváltatása, az egyházi tized átadása, a birtokok értékesítése révén) már amúgy is felhasználta. Politikailag meg éppen hasznosnak tartotta, hogy az új szerzeményekkel kapcsolatos sok „lármának" most végét lehet vetni. A bécsi kamara úgy vélte, hogy helyre kellene állítani a szepesi kamarának a magyar kamarától való függését, rendezni kellene közvetlenül a bécsi kamara irányításával működő többi magyarországi kamarai szervnek a helyzetét is. Javasolta ezzel szemben a szia von adminisztráció fenntartását, mert szerinte a rácok nem akarnak magyar uralom alá kerülni, azonkívül a „rebellisek" ellen fel is lehet őket használni.

27 A császár 1709. június 7-i rendeletében végül is — nyilván a szabadságharc leszerelésére irányuló politikai meggondolásból — eltörölte az újszerzeményi területek legnagyobb részét igazgató budai kamarai adminisztrációt, s hozzájárult az újszerzeményi területeknek a magyar kamarához való „annyi28 E 21. Ben. res. 1704. nov. 7., a szepesi kamarára HKA. Hoffin. Ung. Rote N°. 379. 1696. szept. 28. 782-86., 791-92. Í6

E 21. Ben. res. 1708. aug. 29. 27 UO. és HKA. Hoffin. Ung. Rote No. 453. 1709 jún. 7. 79—83. A bécsi kamara javaslata a budai kamarai adminisztráció eltörlésére.