Nagy István: A Magyar Kamara : 1686–1848 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, III. Hatóság- és hivataltörténet 3. Budapest, 1971)

IV. rész. 1772—1785

számvevő kamarához küldték fel, 1784 őszétől kezdve azonban a megfelelő hatóságoknak, azaz magyar viszonylatban a helytartótanácsnak és a magyar kamarának kellett azokat átadniok. A helytartótanács, illetve a magyar kamara véleményezése után a költségvetési javaslatok a magyar kancelláriához, a magyar kancelláriától pedig a bécsi számvevő kamarához kerültek.

235 A jóváhagyott költségvetések betartását — amint említettük — az udvar központilag ellenőrizte. A bécsi udvar pénzügyi politikájának érvényesülését támogatta az is, hogy a magyar kancellária a magyar— erdélyi kamarai ügyekkel együtt a megfelelő személyzetet vagy annak túlnyomó részét is átvette a bécsi udvari kamarától. A magyar kancellár 1782. május 18-án javaslatot tett II. Józsefnek a kibővült hatáskör miatt a személyi státus növelésére. Az előterjesztés külön megemlékezik gróf Zichy Károly, Neuhold János udvari kamarai tanácsosok és Redl titkár áthelyezéséről.

236 A bécsi udvari kamara számvevőségének magyar — erdélyi ügyekkel foglalkozó személyzetét a különválasztott magyar-erdélyi udvari főszámvevőséghez osztották be.

237 Végül pedig igen súlyosan esett latba az a körülmény is, hogy a József-kori magyar kancellária mennyire képviselhette a magyar állami pénzügy függetlenségét az udvarral vagy inkább személyes akaratát az udvari hatóságokra is ráerőszakoló uralkodóval szemben. A magyar kancellária, amelynek munkáját már 1785 előtt is inkább Pálffy Károly alkanceUár (1786-ban nyerte el csak a kancellári tisztséget), II. József bizalmi embere vezette, ebben az időben nem igen volt alkalmas arra, hogy a magyar államháztartás függetlenségóért küzdjön. Az uralkodó elképzeléseit a magyar pénzügyekkel kapcsolatban a magyar kancellárián keresztül is ugyanúgy érvényesíthette és érvényesítette, mint a bécsi udvari kamarán keresztül. Erre utal az is, hogy a magyar állami jövedelmek felhasználásában, a pénzgazdálkodás lényegében 1782 után sem történt változás. A magyar—erdélyi kamarai ügyek irányításának a magyar-erdélyi kancellária hatáskörébe való átadása tehát nem tekinthető másnak, mint II, József egyébként helyes közigazgatási reformjának, amely a magyar állami pénzügyigazgatás gördülékenyebb és eredményesebb működését volt hivatva biztosítani. 235 A költségvetés összeállításának módjára 1. A 39. Magyar kancellária, Acta gen. 1784 : 3655, 12904, 14432. sz. ügyiratokat. 236 Uo. Acta gen. 1782 : 2929. Neuhold János 1773-ban a magyar kamarától, ahol tanácsosi tisztséget töltött be, került a bécsi udvari kamarához, mégpedig Ürmónyi József helyébe, aki akkor a magyar kancellária tanácsosa lett. HKA. Ung. Cam. Abt. 1. Rote No. 4. Subd. 2. 57 ex majo 1773. 237 A 39. Magyar kanc. Acta gen. 1783 : 3194.