Nagy István: A Magyar Kamara : 1686–1848 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, III. Hatóság- és hivataltörténet 3. Budapest, 1971)

IV. rész. 1772—1785

intézését változatlanul továbbiakban is a bányászati departamentum (a bécsi bányászati és pénzverési kamara) látja el.

225 II. József a magyar kamarának a magyar kancellária alá való rendelésével tulajdonképp a magyarság évszázados sérelmét orvosolta. A bécsi udvari kamarának ily nagyfokú kikapcsolása a magyar kamarai pénzügyigazgatás ellenőrzéséből bármikor megelégedéssel töltötte volna el a magyar rendeket. A császár eme intézkedése ellentmond annak a politikának, amellyel — mint tudjuk — Magyarország maradék önállóságát is meg akarta semmisíteni. II. József közigazgatási reformrendszerét kell közelebbről megvizsgálnunk, hogy ezt az egyébként csak látszólagos ellentmondást megérthessük. Az kétségtelen, hogy a császár ezzel a lépésével nem a százados magyar követeléseket akarta kielégíteni, bár az eredmény látszólag azt mutatja. Elhatározásának alapvető indokait azokban az államigazgatási reformokban kell keresnünk, amelyeket birodalmi viszonylatban épp ebben az időben kezdett megvalósítani. A II. József-féle államigazgatási reform fő célja — mind a birodalmi, mind a tartományi igazgatás vonalán — a központosítás és az ésszerűsítés volt.

226 Ennek végrehajtása érdekében a császár először is a pénzügyigazgatás és az általános igazgatás (politikai igazgatás, közigazgatás) egyesítését tűzte ki célul. A bécsi központi igazgatás szintjén ez a bécsi általános udvari kamara (Hof- und Rechenkammer, Banco-Deputation) és a cseh—osztrák kancellária 1782 végén bekövetkezett egyesítésében valósult meg.

227 A magyarországi államigazgatásban a magyar kamara és a helytartótanács egybeolvasztása jelentette ezt a lépést. A két magyar központi szerv egyesítését, amint említettük, II. József már 1782 áprilisában elhatározta, a végrehajtásra azonban csak 1785 végén került sor. A tervbe vett egyesítés miatt kellett átvennie a magyar kancelláriának, a magyar kamarát befogadó helytartótanács felügyeleti hatóságának a magyar kamarai ügyek ellenőrzését a bécsi udvari kamarától.

228 A központosítás következő mozzanataként a császár 1782. augusztus 14-én az erdélyi kancelláriát a magyar kancelláriába olvasztotta, s ezzel a magyar kancellária (pontosabban magyar—erdélyi kancellária) hatáskörébe jutott az erdélyi közigazgatási és pénzügyigazgatási ügyek udvari irányítása és ellenőrzése is.

229 A császár elhatározása után a magyar kancellár (gróf Esterházy Ferenc) április havában tervezetet készített a „camerale" és a „politicum" egyesítéséről, azaz arról, miképp vegye át a magyar—erdélyi kancellária a magyar kamarai ügyeket a bécsi udvari kamarától ? A tervezethez a bécsi udvari kamara és a bécsi számvevő kamara megjegyzéseket fűzött. Ezekre a magyar kancellár szintén megtette észrevételeit, s így került a kancellária felterjesztése április 30-i kelettel a császárhoz. A felterjesztés bevezetőjében köszönetet mond az uralkodó nagy bizalmáért s a magyar nemzet felé irányuló kedvező gesztusért. Kifejti továbbá, hogy az új rendszer kidolgozásában az uralkodó elképzelése szerint az ügyvitel meggyorsítására, a felesleges aktagyártás kiküszöbölésére, az állami jövedelmek növelésének 225 A 39. Magyar kancellária. Acta gen. 1782 : 1683. 226 Marczali i. m. II. k. 336—37. 227 A bécsi központi igazgatás szervezetében végrehajtott reformokra is Fr. Walter: DieZeitJosephsII.undLeopolds.il. 1780-1792. ÖZV. II. 1/2. Wien 1950, 16—17, 28, 48. 228 L. 225. sz. jegyzetnél idézett ügyiratot. 229 Marczali i. m. II. k. 338—39., A 39. Magyar kanc. Acta gen. 1782 : 2621.