Nagy István: A Magyar Kamara : 1686–1848 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, III. Hatóság- és hivataltörténet 3. Budapest, 1971)

IV. rész. 1772—1785

továbbra is a magyar kamara közvetlen fennhatósága alatt maradt. Jelentős szerepet kapott ezzel szemben a kassai adminisztráció a városok, a fiskalitások, a volt jezsuita birtokok ügyeinek intézésénél. (Bányászati ügyekben, mivel itt a felügyeletet a bécsi udvari kamara gyakorolta, semmi hatásköre sem volt.) Az 1773. évi utasítás szerint az adminisztráció belső szervezetében és ügyvitelében ugyanolyan reformokat valósítottak meg, mint a magyar kamaránál. Az adminisztráció a tanács, a titkárok és fogalmazók, a segédhivatalok tekintetében a pozsonyi kamarához hasonló szervezetet nyert. Az ügyvitelben itt is bevezették az iktatást (protocollum exhibitorum), az előadói, illetve a departamentális rendszert. A kassai adminisztráció megnövekedett hatásköre és dikaszteriális jellege ellenére továbbra is minden ügyben a magyar kamara alá tartozott, ezen keresztül levelezett az udvarral (a bécsi udvari kamarával), és a királyi rendeleteket vagy más udvari hatóságok (pl. a magyar kancellária) leiratait is ezen keresztül kapta meg. Ez alól csak rendkívüli esetben volt kivétel, pl. amikor a kassai adminisztráció sérelmesnek találta a magyar kamara döntéseit, s orvoslásért a bécsi kamarához fordult.

126 A kassai kamarai adminisztráció csak 1774 júliusáig működött az 1773 májusában történt átszervezés és hatáskörbővítés alapján. A magyar kamara nem nézte jó szemmel a volt szepesi kamara újjáéledését, s a királynőt is meggyőzte arról, hogy ilyen dikaszteriális jellegű közbülső szerv fenntartására a kamarai igazgatásnak nincs szüksége. Az adminisztrációt az 1774. július 18-i királyi rendelet feloszlatta, utolsó ülése augusztus 5-én volt.

127 Újjászervezésére 1774 őszén, a kamarai adminisztrációk általános reformjával kapcsolatban került sor. A kamarai adminisztrációk átszervezése ügyében az 1774. október 3-i királyi rendelet intézkedett. Ez a meglevő adminisztrációk helyébe a magyar kamara javaslata alapján három egységes szervezetű és hatáskörű új kamarai adminisztrációt állított fel, mégpedig a kassait, a máramarosit és a zomborit. Az 1773-ban létesített dikaszteriális jellegű kassai adminisztráció helyén tehát két adminisztráció alakult, a kassai és a máramarosi. A máramarosi adminisztrációhoz került Ung, Bereg, Ugocsa, Máramaros, Szatmár, Szabolcs, Bihar megyék területe, az új kassai adminisztrációhoz pedig a Felső-Magyarország néven ismert terület megmaradt része (Borsod, Abaúj, Zemplén, Torna, Gömör, Sáros és Szepes megyék). A zombori kamarai adminisztrációhoz utalták az ország délvidéki területeit, mégpedig a volt szegedi, aradi és az alsó-szlavón kamarai kerületek tartozókait. A kamarai adminisztrációk élére az újabb rendezés szerint valóságos kamarai tanácsosi ranggal bíró adminisztrátorokat állítottak. Minden adminisztrátor mellé 2—3 ülnököt (assessor), 1 jegyzőt (actuarius) és 3 írnokot (cancellista) osztottak be.

128 Az adminisztrátor az ülnökökkel együtt tanácsüléseken tárgyalta meg az ügyeket. Az ügyintézésben az adminisztrációk szintén a departamentális rendszert követték, s az adminisztráció tanácsülési jegyzőkönyveit is ilyen rendszerben kellett megszerkeszteni. Ezek a jegyzőkönyvek szintén egyben iktatókönyvül is 126 E 136. Magyar kamara archívuma. Diversae instr. fasc. 3. No. 131. az 1773. május 8-i utasítás eredeti példánya, ugyanez E 70. Ben. res. 1773. május No. 37. jelzetű királyi rendeletben. 127 E 70. Ben. res. 1774. júl. No. 17. 128 Uo. 1774. okt. No. 36. A kamarai adminisztrátorok tanácsosi rangjára uo. 1775. júl. No. 41.