Nagy István: A Magyar Kamara : 1686–1848 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, III. Hatóság- és hivataltörténet 3. Budapest, 1971)
IV. rész. 1772—1785
Az iratok átvétele, rendezése, lajstromozása mellett a levéltár legfontosabbfeladata az volt, hogy vitás és peres birtokjogi kérdésekben vagy a kincstárt érdeklő peres ügyekben (ezek túlnyomórészt a kamara jövedelmeit érintették) a szükséges iratokat a magyar kamara, illetve a királyi jogügyi igazgató részére felkutassa és rendelkezésre bocsássa. A levéltári ügyek irányítására ebben az időben, ez is mutatja ennek az ügykörnek a fontosságát, külön ügyosztályt (Archivalia) létesítettek. A levéltári hivatal élén, amint mondottuk, rendszerint igazgató-tanácsos állott, aki egyben a tanácsülésen a levéltári ügyek előadója is volt. Az 1783. évi, a személyzeti viszonyok mellett a kamara munkájára is kitérő királyi rendelet pl. úgy döntött, hogy Trsztyánszky Dániel levéltári igazgató legfőbb kötelessége a lappangó királyi jogok levéltári iratok alapján való felderítése legyen. Ezért más tanácsosi, illetve előadói munkától lehetőleg mentsék fel, nehogy valamilyen feljelentett fiskalitással kapcsolatos kutatás elhúzódása a kincstárnak kárt okozzon. A levéltár elsősorban az olyan iratok feldolgozásával foglalkozzék, amelyek hűtlenség miatt elkobzott, vagy a kincstárra magszakadás révén háramlott jószágokra vonatkoznak. A levéltárnok munkája a rendelet szerint mérlegelő, ítélőképességről tanúskodó legyen. A feladatok elvégzéséhez munkatervet állítson össze, amely lehetővé teszi mind a feladatok szétosztását a levéltár tisztviselői között, mind pedig az elvégzett munka nyilvántartását. Utóbbiról, a levéltári munka problémáiról ugyanis 14 naponként jelentést kellett a kamarának, illetve a kincstartónak (kamaraelnöknek) küldeni. 103 A magyar kamara levéltára tehát ebben az időszakban még teljesen jogi és pénzügyi érdekeket szolgált, mégpedig a kincstár érdekeit, esetleg ezzel kapcsolatosan, amennyiben a levéltárban őrzött irat (pl. királyi adománylevél) magánfél számára értékes adatokat tartalmazott, magánérdekeket is. A levéltári iratok magánérdek céljából való felhasználásához természetesen királyi engedély kellett, mert egyébként — a kincstár jogi védelme érdekében — magánfeleknek tilos volt iratmásolatot kiadni. A feloszlatott szerzetesrendek iratanyagának beszállításához és feldolgozásához szintén állami pénzügyi érdekek fűződtek, mégpedig az alapítványi vagyonná minősült volt szerzetesi vagyon jogi helyzetének tisztázása, az alapítványi vagyon jogi védelme. Néhány esetben azonban a levéltár iratait már tudományos kutatásokra is felhasználták, mint pl. Pray György „História regum Hungáriáé stirpis Austriacae" c. művéhez és gr. Batthyány Ignác egri kanonok a XVI. századi zsinatokra vonatkozó kutatásaihoz. 104 5. A KAMARA ALÁ RENDELT KÖZPONTI SZERVEK A magyar kamara hatáskörének, tevékenységének 1772 utáni megnövekedése nemcsak a meglevő szervek kereteinek kibővítését, hanem új, különleges rendeltetésű központi szervek felállítását is szükségessé tette. Az új szervek létrehívása a kamarai pénzügyigazgatás és gazdálkodás egyre fontosabbá váló ágazatával, az állami hitelüggyel, azonkívül a kamarai gazdálkodás munkájában jelentkező műszaki igényekkel kapcsolatos. Hitelfőpénztár. A magyar kamara 1772—73. évi átszervezésének egyik legjelentősebb eseménye volt a hitelpénztári szervezet felállítása. A kamarai hitelügy 103 HKA. Ung. Cam. Abt. 1. Rote No. 6. Subdiv. 2. 50 ex apr. 1779. Trsztyánszky kinevezésére, E 47. Canc. etReg. 1783. márc. No. 24. pedig a levéltárigazgató munkájára. 104 Herzog: A kamarai levéltár. Levélt. Közlemények. 1931, IX. évf., 282 — 83.
