Nagy István: A Magyar Kamara : 1686–1848 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, III. Hatóság- és hivataltörténet 3. Budapest, 1971)

IV. rész. 1772—1785

zetét. Ez a személyzet 1785-ig általában nem igen változott (1775-ben és 1784-ben is 6 fő található az iktatóhivatalban).

56 A protocollum exhibitorumnak, mint iktatókönyvnek és tanácsülési jegyzőkönyvnek az elkészítésénél, mint említettük, a tanácsjegyző is közreműködött. Ö vezette be a jegyzőkönyvbe a tanácsi határozatokat s a tanácsülés résztvevőinek a nevét. A tanácsjegyző az irodából 4—5 kisegítőt kapott a tanácsi határozatok (jóváhagyott véleményívek) bemásolására és az egyéb írásbeli teendőkre. Külön alárendelt személyzete a jegyzőnek egyébként nem volt.

57 Kiadóhivatal. A neve az egykori szóhasználatban iroda ós kiadóhivatal (cancellaria et expeditoratus officium) volt, de többnyire a kiadóhivatal elnevezést használták. Az 1772. évi utasítás részletesen szabályozta a kiadóhivatal, illetve a kiadó (expeditor) teendőit. A kiadó kötelessége volt arról gondoskodni, hogy az iroda személyzete a kész fogalmazványokat letisztázza, s azokat az iratokat (eredetiben vagy másolatban), amelyeket az illetékes titkár a fogalmazványon megjelölt, a tisztázathoz csatoltassa. A munkát olyan ütemben kellett elvégeztetni, hogy az ügyintézés menetében fennakadás ne történjen. A fogalmazványra a másoló sajátkezűleg rávezette a nevét, alatta a kiadó feljegyezte azt a napot, amelyen a tisztázatot elküldték. Az összeolvasóknak kézjegyükkel kellett a fogalmazványt ellátniuk. Az udvarhoz küldött felségelőterjesztéseket és feliratokat az iratlap jobb oldali hasábjára kellett letisztázni, a bal oldalon fel kellett tüntetni a tanácsülés részvevőinek és a referensnek a nevét. Az ilyen iratokat (tisztázatokat) és a többi kamarai kiadmányt is az elnök vagy alelnök, az illetékes tanácsos és titkár írta alá. A döntéseket (decretationes) és a hátirati végzéseket (indorsationes) csak a titkárnak kellett aláírni, a királyi jogügyi igazgatónak, a szabad királyi városoknak szóló rendeleteket azonban az elnök vagy az alelnök és a kiadó titkár írta alá. A magyar kamaránál őrzött királyi pecséttel az utasítás szerint a következő iratokat kellett lepecsételni: minden alárendelt hivatalnak és tisztviselőnek szóló utasítást, számadási felmentvényt, utalványt, rendelkezést, a városoknak, magánszemélyeknek kiadott kamarai rendeleteket, továbbá a király által jóváhagyott szerződéseket. A kiadónak, hogy szükség esetén felvilágosítást adhasson a hozzá került iratokról, s az ügy menetét ellenőrizhesse, külön nyilvántartókönyvet kellett vezetnie az alábbi rubrikákkal: 1. az előadó neve, 2. a fogalmazvány tartalma, 3. annak kelte és száma, 4. a fogalmazvány kiadóhivatalba érkezésének napja, 5. a kancellista neve, akinek lemásolásra kiadták, 6. a tisztázat aláíratásának napja, 7. az a nap, amikor aláírásról visszaérkezett, 8. az elküldés napja. Később látni fogjuk, hogy a kiadóhivatalba küldött iratoknak ezt a nyilvántartását az utasítás szabályozásától formailag kissé eltérő módon vezették. Míg a tisztázatok aláíratáson voltak, addig a fogalmazványokat a csatolt iratokkal együtt a kiadóhivatalban kellett visszatartani. A beadványokat (azok az iratok, amelyekre intézkedni kellett) a fogalmazványokba kellett helyezni, s a fo. 56 1772. évi utasítás 9, 10 — 11. fejezet., E 47. Canc. et Reg. 1773. ápr. No. 145. a kamaraelnök javaslatára, Cane. et Reg. 1773. júl. No. 581. az új személyzetre, Canc. et Reg. 1785. jan. No. 33. az 1775. és az 1784. évi személyzetre. 07 E 47. Canc. et Reg. 1773. ápr. No. 145., Phüipovics Ádám tanácsjegyző titkári kinevezésére uo. 1773. szept. No. 370.