Nagy István: A Magyar Kamara : 1686–1848 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, III. Hatóság- és hivataltörténet 3. Budapest, 1971)
IV. rész. 1772—1785
kiadását ellenőrizték, a bizottsági jegyzőkönyveket vezették, segítettek a kiadónak (expeditor) az iratok kivonatolásában, mutatózásában, most a titkárok segítségére a fogalmazási munkához osztották be őket. A fogalmazók így rangban emelkedtek, többé nem segédhivatali tisztviselőknek, hanem a titkárok helyetteseinek számítottak. A fogalmazóknak az utasítás által előírt létszáma körül is baj volt, mert a fogalmazók az előírt 5-ös létszámot már 1772-ben szintén túllépték (8 fogalmazó működött ekkor a magyar kamaránál). 43 A továbbiakban, nyilván a kamara hatáskörének bővülése miatt, a tisztviselők között az előírtnál rendszerint több titkárral és fogalmazóval találkozhatunk. Az 1775. esztendőben 9 titkár, 6 fogalmazó, 1783-ban 7 titkár és 5 fogalmazó, 1784-ben pedig 12 titkár és 11 fogalmazó végezte az egyre szaporodó fogalmazási teendőket. 44 A titkárok között volt a titkári rangban levő tanácsjegyző is. A kamarai tanácsülés, a referens-tanácsosok, a titkárok, a fogalmazók, a tanácsjegyző munkája általában az 1772. évi utasítás előírásai szerint folyt 1785-ig, a kamara és a helytartótanács egyesítéséig. Az ügyvitelben újabb, kisebb jelentőségű reformokat, változtatásokat csak II. József kezdett 1780 után meghonosítani. A kamaraelnök pl. 1781-ben az addiginál nagyobb önállóságot és szabadságot kapott az ügyintézés vezetésére. Kamarai tanácsüléseket a saját belátása szerint tarthatott, nem kellett magát a kijelölt napokhoz és meghatározott formalitásokhoz kötnie. Az ügyek megtárgyalásában II. József csak a legfelsőbb irányelvek szem előtt tartását várta el az elnöktől ós a tanácstól. Ezentúl felterjesztést is csak újszerű, problematikus, nagy horderejű kérdésekben kellett az udvarhoz felküldeni. A király csupán a tanácsülési jegyzőkönyvek rendszeres (8 naponként történő) felküldéséhez ragaszkodott. 45 II. József nemcsak a kamaraelnök önálló jogkörét, felelősségét terjesztette ki, hanem nagyobb felelősséggel és önállósággal ruházta fel a referens tanácsosokat is. Ennek kapcsán 1784-ben kimondta, hogy a tanácsosokhoz beosztott titkárok, fogalmazók munkájáért az illető tanácsosok felelősek, így a tanácsos joga és kötelessége a hozzá beosztottak kinevezésére, előléptetésére, elbocsátására a kamaraelnöknek javaslatot tenni. 46 Ez a szabályozás újabb lépést jelentett a departamentális rendszer fejlődésében, a kamarai ügyosztályok kialakulásában, e szerint ugyanis egy-egy tanácsos már sajátmaga válogathatta ki alárendeltjeit. . II. József, mint ismeretes, több rendelkezést adott ki a közigazgatás racionalizálására, az ügyvitel gyorsítására, egyszerűsítésére, a lényegbe vágó ügyintézés kialakítására, a tisztviselői munka minőségének a javítására stb. 47 Az ügyvitel meggyorsítását szolgálta pl. az a rendelet, amely 1784-ben a tanács előzetes döntése nélküli expediálást szabályozta. 48 A tanácsi döntés előtt, mint tudjuk, sürgős 43 Uo. 5., 6. fej. A fogalmazók létszámára, munkájuknak megváltozására E 47. Canc. et Reg. 1773. ápr. No. 145., az április 2-i felterjesztés szövegéből. 44 E 47. Canc. et Reg. 1785. jan. No. 33. Personal und Salarial Stand. . . 1775, 1784. év, az 1783. évi létszámra Canc. et Reg. 1783. márc. No. 24. 45 E 70. Ben. res. 1781. máj. No. 11. 48 Uo. 1784. márc. No. 10. 17 Vö. Ember Gy.: A helytartótanács ügyintézése. 80 — 82. 48 E 47. Canc. et Reg. 1784. nov. No. 310.
