Nagy István: A Magyar Kamara : 1686–1848 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, III. Hatóság- és hivataltörténet 3. Budapest, 1971)
IV. rész. 1772—1785
Amennyiben bizonyos intézkedéseket nem beérkezett iratra vagy beadványra, hanem tanácsülési előterjesztés vagy tanácsi döntés következtében kellett megtenni, akkor a titkárnak az így keletkezett fogalmazványokat „ex concluso consilii" (a tanács rendeletére) szöveg rávezetésével kellett a többi fogalmazványtól megkülönböztetni. 26 Az utasítás tehát, mint az előzőekből is látható, a fogalmazvány kiállításának legkisebb részletét is szabályozta. A magyar kamarának ebből az időből való fogalmazványai, amelyek egyébként 1772 után már a beérkezett és mellékelt iratokkal együtt, tehát ügyiratokban, aktákban fekszenek, arról tanúskodnak, hogy ezeket a rendelkezéseket valóban pontosan végrehajtották. Az egyes fogalmazványokon megtalálhatók azok az aláírások és feljegyzések, amelyeket az utasítás előírt. 27 A kamaraelnök kiadmányozása után az ügyintézés következő mozzanatai már a kiadóhivatalban és az irattári hivatalban játszódtak le, az irat sorsát itt követhetjük nyomon. Az irat további sorsáról majd a segédhivatalok munkájának és szervezetének ismertetésénél emlékezünk meg, s ennek kapcsán térünk majd ki azokra a változásokra is, amelyeket az ügyosztályi rendszer a segédhivatalok életében hozott. Bizottságok és igazgató-tanácsosok. Az ügyosztályi rendszer meghonosításával megszűntek, illetve ügyosztályokká alakultak át a magyar kamara 1740 után szervezett állandó bizottságai. Természetesen ez nem azt jelentette, hogy a kamara ügyvitelében ezentúl nem támaszkodott a bizottságok munkájára. Az 1772. évi utasítás is úgy rendelkezett, hogy fontosabb, alaposabb előkészítést igénylő ügyeknél lehet ideiglenes bizottságokat összehívni (vagy az ilyen ügyeket előzőleg tanulmányozásra több tanácsosnak lehet kiadni.) 28 A bizottságoknak azonban továbbra is csak előkészítő és véleményt nyilvánító jogköre volt. Az 1773—1785-ig terjedő időszakban a magyar kamara ügyintézésénél valóban a bizottságok működésének számos nyomát megtalálhatjuk. A fizetések, járandóságok, a kamara pénztárából fizetett nyugdíjak rendezésére pl. 1781—82-ben külön bizottságot (commissio in negotiis salariorum, adjutarum, jubilationum et quiescentiae status) hoztak létre. 29 Élénk működést fejtett ki a magyar kamara 1773 után is az ún. helytartótanácsikamarai vegyes bizottságokban. Ezeket a vegyes bizottságokat, mint említettük, olyan államügyek megtárgyalására állították fel, amelyek közigazgatási és kincstári gazdálkodási vonatkozásuk miatt a helytartótanácsot és a kamarát kölcsönösen érintették. Ilyen állandó jellegű vegyes bizottságok 1773 után is voltak, pl. a gazdasági és az egészségügyi bizottság. Az egészségügyi bizottság csak 1776-ig állt fenn, ügyeivel a továbbiakban a gazdasági vegyes bizottság foglalkozott, amely egyébként 1769-ben átvette a zsidó türelmi taksa ügyeivel foglalkozó, megszüntetett vegyes bizottság hatáskörét is. A helytartótanácsi-kamarai vegyes gazdasági bizottság így meglehetősen széles hatáskörű bizottsággá vált. Hatásköre 1782-ben kiterjedt a zsidó türelmi taksa, a görög kereskedők, a kereskedelem és harmincad, az aranymosás, a sóárak, a sóminőség, a szabad királyi városok különféle közigazgatási és gazdasági ügyeire, a bányászatra, a városi polgártaksa sza28 1772. évi utasítás 25 — 28. fejezet. 27 L., a magyar kamarai levéltárban az 1773—85. évi ügyosztályi iratokat. 28 1 7 7 2. évi utasítás 3. fejezet. 29 E 699. Protocolla commissionum in negotiis salariorum. 1781 — 82. nevű állagban találhatók meg e bizottság jegyzőkönyvei és iratai.
