Nagy István: A Magyar Kamara : 1686–1848 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, III. Hatóság- és hivataltörténet 3. Budapest, 1971)

III. rész. 1741—1772

9. A KAMARAI SZEMÉLYZET A magyar kamara hatáskörének, feladatainak megnövekedése 1740—1772-ig a személyzeti státusban is lényeges változásokat idézett elő. Az ügyintézést az új feladatok — mint láttuk — még nem alakították át teljesen, a segédhivatalok egy részénél, az irodában és az irattárban még a hagyományos ügyvitel maradt meg. A létszámemelésnek, a szervezeti keretek kitágításának ezzel szemben általánosan, az iroda és az irattár esetében is be kellett következnie, másképp a kamara képtelen lett volna ellátni megszaporodott teendőit. A magyar kamaraelnöknek, aki a státusbővítésekre javaslatot adott, sok nehézséggel kellett a személyzeti kérdések terén megküzdenie. A monarchia kormányszerveinél a két háború alatt takarékosságból általában az állami tisztviselői státus csökkentésére törekedtek. így az 1740-es évek elején a magyar kamaránál, a szepesi kamarai adminisztrációnál is némi létszámcsökkentést hajtottak végre. A magyar kamaránál pl. a titkárok száma ekkor 3-ra csökkent.

173 Ilyen körülmények között az elnöknek alaposan meg keP-ett indokolnia az új állások szervezésére tett javaslatait. Indokban természetesen a kamarai hatáskör nagymértékű kiszélesedése miatt nem volt hiány, s a magyar kamarai jövedelmek emelkedése következtében a megfelelő pénzügyi fedezet is rendelkezésre állott. Ennek tulajdonítható, hogy a kamarai központi személyzeti státust 1772-ig három alkalommal is (1746, 1749, 1764) jelentős változás érte, nem beszélve az egyes hivatalokat érintő részleges rendezésekről. A következőkben a személyzeti viszonyokban bekövetkezett változásokat a magyar kamara szervezeti részei szerint taglaljuk. A tanács létszámának emelésére az 1746. december 5-i státusrendezés kapcsán került sor. A státusrendezés fontos mozzanata volt a kamarai alelnöki tisztség újbóli megszervezése. Az új állást az ügyek szaporodására való hivatkozással az 1744-ben fizetés nélküli tanácsossá kinevezett gróf Batthyány Ádámmal töltötték be. (Az alelnök kinevezésére egyébként a kamaraelnök nem tett javaslatot, s az alelnöki tisztség betöltését a presztízsét féltő magyar kamara nem is fogadta szívesen. Batthyány 1748-ban „különféle körülmények miatt" lemondott alelnöki, illetve kamarai tanácsosi tisztségéről.) A tanács létszáma 1746 decemberében az elnökön és az alelnökön kívül 11-re emelkedett. A titkárok számát a rendelet négyben állapította meg (az 1740-es évek elején 3 titkár volt), s megerősítette az 1720 óta működő jegyzőkönyvvezető (protocollista) tisztségét is.

174 Ez a létszám az 1760-as évekig, bár közben a tanácsosok és a titkárok munkáját az újabb és újabb teendők, az ügyviteli reformok stb. jelentősen megnövelték, általában nem emelkedett. (Megállapításunk csak a központban dolgozó tanácsosokra vonatkozik. Nem számítottuk ide a szintén kamarai tanácsosi ranggal rendelkező magyaróvári, bácsi és máramarosi kamarai adminisztrátorokat. Ezek pozsonyi tartózkodásuk idején résztvettek a tanácsüléseken, és ott szavazhattak.) A kamarai tanácsosok nagy megterheléséről ad számot Grassalkovich elnök 1764. július 10-i felterjesztése is. Grassalkovich ekkor 4 új tanácsosi állás szervezésére és az alelnöki állás betöltésére tett javaslatot. E javaslat alapján az 1764. szeptember 29-i királyi rendelet a tanács létszámát 5 mágnás és 9 köznemesi tanácsosban 173 E 182. Magyar kamara arch. Arch. Fam. Koller. No. 276., 292. 174 E 21. Ben. res. 1746. dec. 5., E 182. Magyar kamara arch. Arch. Fam. Koller. No. 147., illetve No. 156. a kamaraelnök 1746. febr. 10-i javaslatára.