Nagy István: A Magyar Kamara : 1686–1848 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, III. Hatóság- és hivataltörténet 3. Budapest, 1971)
III. rész. 1741—1772
szerepet játszott a kamarai pénzgazdálkodásban. 139 Nem túlozunk, ha azt mondjuk, hogy ebben az időszakban a pénztárügyi igazgatóra hárultak az összes igazgatók közül a legnehezebb feladatok, jelentőségben utána a só ügyi, harmincadügyi és a gazdaságügyi igazgató következett. A gazdaságügyi és a pénztárügyi igazgatónak adott utasításokból a sóügyi és a harmincadügyi igazgatók tevékenységére is következtethetünk. Az ő feladatuk is elsősorban az ügyintézés gyorsítása, az ellenőrzés fokozása, a hibák megszüntetése, általában az igazgatási gépezet olajozott működésének a lehetővé tétele volt. Az inkább kamarai hivatalok, mint ügykörök élén álló igazgatók közül a levéltári igazgató működéséről a levéltár kialakulásának ismertetésénél már megemlékeztünk. Egy 1767. április 7-i kamarai utasítás alapján betekintést nyerhetünk az irodaigazgató hatáskörébe is. Ezt az utasítást Kállóezy Mihály irodaigazgató kapta, aki ezt a tisztséget a pénztárügyi igazgatónak kinevezett Konkel Lajostól vette át. Az irodaigazgatónak — az utasítás szerint — gyakran kellett vizsgálnia az iroda munkáját, az ügymenet rendjét, ő felelt azért, hogy az irodai alkalmazottak rendes időben járjanak be hivatalukba, bejelentés nélkül ne hiányozzanak, rendesen dolgozzanak, gyorsan másoljanak, és az iratokat gyorsan adják ki, a fogalmazványokat szorgalmasan kivonatolják a lajstromkönyvekbe, és azokhoz mutatókat készítsenek, a csatolt iratokat a helyükre visszategyék stb. Az irodaigazgató kötelessége volt az iroda, irattár működését szabályozó utasítások kidolgozása is. 140 Az igazgató-tanácsosi rendszer komoly jelentőségét kidomborítja az is, hogy az igazgatók nagyobb javadalmazást (évi 3000 Ft-ot) élveztek, mint a többi kamarai tanácsos (évi 1500—2000 Ft-ot). Ezt a fizetést, amelynek egy része külön juttatás (adjuta), azaz igazgatói pótlék volt, az ügykörfelelősöknek, mint pl. a só-, harmincad-, gazdasági, pénztári igazgatóknak minden különösebb utánjárás nélkül kiutalták. 141 Ribics Rudolf levéltárigazgató is megkapta a 3000 Ft-os javadalmazást, utódának, Szendrey Benedeknek azonban ez csak a kamaraelnök külön közbenjárására sikerült. 142 Az irodaigazgató fizetése 1766-ban még mindig a rendes tanácsosi fizetés volt, a kamaraelnök hozta javaslatba ennek is a felemelését. 145 A számvevőségi igazgató szintén elérte a 3000 Ft-os fizetést. 144 Bizonyos kamarai ügykörökben tehát — amint láttuk — nemcsak a bizottságok, hanem az igazgatók is elősegítették az ügyek minél alaposabb, minél zavartalanabb elintézését. Az ügykörök igazgatói természetesen a megfelelő bizottságoknak is tagjai voltak, a bizottságok elnöki tisztjét azonban rendszerint nem ők töltötték be. A tanácsüléseken sem domborodott ki igazgatói jellegük, bár a hozzájuk tartozó ügyekben — amint a tanácsülési jegyzőkönyvek tanúsítják — többször tettek szóbeli javaslatot. Az igazgatói funkció tehát nem járt feltétlenül együtt az előadó tisztével. Az előkészítés, döntés inkább kollektív, kollegiális jellegű munka 139 Herzog: A magyar kincstár hitelműveletei. Századok. 1923 — 24, 454. 140 E 15. Exp. cam. 1767. ápr. Decr. Kállóezy 1., 1766. nov. Decr. Oane. 4. 141 A só- ós a harmincadigazgató fizetése E 21. Ben. res. 1746. dec. 5-i kir. rendelet melléklete, a pénztári igazgatóóra uo. 1752. nov. 27., a gazdasági igazgatóóra E 182. Magyar kamara arch. Arch. Fam. Koller. No. 109. 142 Herzog: A kamarai levéltár. Levélt. Közi. 1928. VI. évf. 17., 1931. IX. évf. 228 30 143 E 15. Exp. cam. 1766. febr. Aug. 25. 144 E 20. Refer, cam. orig. Liber refer, cam. 1764—72. No. 101.
