Nagy István: A Magyar Kamara : 1686–1848 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, III. Hatóság- és hivataltörténet 3. Budapest, 1971)

III. rész. 1741—1772

országon Weidinger harmincadigazgató, Horvátországban pedig Czindery horvát harmincadadminisztrátor látja el.

66 A magyar kamarának a szabad királyi városokkal kapcsolatos teendői 1740 után a III. Károly alatt kialakult városi hatáskörhöz képest bizonyos tekintetben szintén megváltoztak. A fő feladat továbbra is a városi gazdálkodás megjavítása, a számadások ellenőrzésének fokozása, a városok eladósodásának megszüntetése, mindezzel kapcsolatban a városi igazgatás viszonyainak a tökéletesítése volt. Az udvar számos rendeletben sürgette azoknak a módozatoknak a kidolgozását, amelyekkel a városokat adósságaiktól meg lehetne szabadítani. A magyar kamara véleménye szerint a városok a XVII. század II. felétől kezdve általában a háborúk, elemi csapások, járványok, állatvész miatt adósodtak el. Hozzájárultak ehhez a városi magisztrátusok visszaélései s a nem megfelelő házi gazdálkodás is.

67 Az 1748. április 4-i királyi rendelet, amely az 1748. évi városi tisztújítások ellenőrzésére adott utasítást, épp ezért szigorúbban megkövetelte a városi adósságok és a kamatok kimutatásainak pontos elkészítését, a kamatok fizetésének pontos teljesítését, s újból megtiltotta adósságok felvételét vagy magas kamatláb fizetését.

68 A magyar kamara nem titkolta, mindezekre az intézkedésekre azért van szükség, mert a kincstár fokozottabb mértékben akar a szabad királyi városok anyagi erejére támaszkodni. Ebből a szempontból többször felülvizsgálta, hogyan teljesítik a városok kincstári szolgáltatásaikat. A városok cenzusának fizetése körül pl. komoly rendellenességek mutatkoztak. A cenzust (a királynak pénzben fizetett földesúri szolgáltatás) több város rendszertelenül, egyenlőtlenül fizette, sok város mentes volt alóla. A kamarát 1750-ben e mentességek okmányokkal való igazoltatására szólították fel.

69 Hátralékok voltak a hadiadó fizetésénél is, 1751-ben ezért ki kellett mutatni minden városnak, milyen összegek folynak be a hadiadó- és milyenek a házipénztárba. Szabályozni kellett továbbá a városi tisztviselők létszámát és fizetését is.

70 A szabad királyi városok anyagi erejének az igénybevételére a hétéves háború alatt került sor. Az udvar kívánságára a magyar kamara négy ízben majdnem másfél millió forint kölcsönt vett fel a szabad királyi városoktól. Ezt az összeget a városok csak úgy tudták előteremteni, hogy magánosok pénzét is kölcsönvették állami célokra.

71 A rossz gazdálkodás, sőt hűtlen pénzkezelés miatt többször elmarasztalt városi magisztrátusok összetételének megjavítására, a városi közigazgatás tökéletesítésére is több újszerű rendelkezés született. Szabályozták a városi önkormányzati testület, a választó polgárság kialakítását, a tisztújításokon a tisztségekre való jelölést (a jelölés jogát a magisztrátus gyakorolta, a külső tanács, illetve a választó polgárság dolga volt a választás). Megtiltották, hogy a belső tanácsban első- és másodfokú rokonok legyenek, ha pedig ez — szakképzett tisztviselőjelöltekről lévén szó — elkerülhetetlen volt, akkor a rokoni kapcsolatban levők megválasztásához vagy alkalmazásához királyi engedély kellett. A számadási kötelezettség««Uo. 1749. máj. 3. 67 Uo. 1747. febr. 17., E 15. Exp. cam. 1747. szept. Aug. 31., E 21. Ben. res. 1759. ápr. 9. 68 E 68. Praes. Erdődy Extraser. No. 163. 69 E 21. Ben. res. 1750. márc. 12. 70 Uo. 1751. dec. 5. 71 Herzog: A magyar kincstár hitelműveletei. Századok. 1923 — 24, 443 — 46, 452— 53.