Nagy István: A Magyar Kamara : 1686–1848 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, III. Hatóság- és hivataltörténet 3. Budapest, 1971)
III. rész. 1741—1772
királyi család tulajdonába jutottak. A királyi család e birtokait a kamara kezelte, s a birtokok bevételeit az uralkodóház magánpénztárának adta át. 28 A Zichyek óbudai és visegrádi uradalmait a kincstár peres úton szerezte vissza. A pert 1759-ben indították meg azzal az indokolással, hogy az óbudai és visegrádi birtokok (mint régi királyi jószágok) tévedésből kerültek a Zichyek komáromi uradalmainak tartozékaiként a királyi adománylevélbe. (A török uralom alatt a komáromi várőrség Visegrádot és Óbudát többször visszafoglalta, s ekkor a két mezővárost a komáromi várbirtokhoz csatolták. Ez lett az oka annak, hogy amikor Zichy István 1659-ben a komáromi uradalmakat a várépítésre fordított összeg ellenében adományként megszerezte, az adomány levélbe Óbudát és Visegrádot is belevették.) A per megnyerésével és a Zichyekkel való kiegyezés után a magyar kamara 1766-ban vette át ezeket a javakat, az óbudai és visegrádi uradalom (mint el nem idegeníthető koronabirtok) lett a kincstár egyik legjövedelmezőbb és legértékesebb jószága. 29 A birtokgazdálkodás fejlődésére utal az is, hogy a magyar kamara — főleg Grassalkovich kamaraelnöksége idején — erőfeszítéseket tett a zálogban vagy más címen nem kamarai kezelésben levő uradalmak visszaváltására. A kamara így 1744-ben a komáromi várparancsnok által használt Komárom megyei birtokokat szerezte vissza magának. A várparancsnok javadalmazását más módon biztosították. 30 A magyaróvári uradalom, amely a bécsi városi banknál volt zálogban, 1746. március 9-én szintén visszakerült a kamarához, a bécsi városi bankot néhány harmincadhivatal jövedelmének átadásával kárpótolták. 31 Az ungvári uradalmat 1764-ben Gyulay Ferenc gróftól, az 1743-ban elzálogosított diósgyőri uradalmat pedig 1755-ben az egri káptalantól váltották vissza a kincstár részére. 32 A jelentős mértékben fejlődő birtokgazdálkodást az osztrák örökösödési és a hétéves háború idején, amikor a bécsi udvar a kamarai birtokok eladását és elzálogosítását szorgalmazta, többször komoly veszedelem fenyegette. Ezt a veszélyt — elsősorban Grassalkovich ügyessége folytán — a magyar kamarának jórészt sikerült elhárítania. Az udvar pl. 1749-ben jelentést kért a magyar kamarától arra vonatkozólag, milyen kincstári birtokokat lehetne értékesíteni a háborús adósságok törlesztése céljából. A kamara, azzal érvelve, hogy az uradalmak nagy része a kincstári gazdálkodás kára nélkül nem értékesíthető, csupán 160 000 Ft értékű birtok eladását javasolta. Végül is az udvar Grassalkovich elnök döntésére bízta, milyen birtokokat értékesítsen. 33 Hasonló véleményt kapott az udvar 1758-ban, amikor a hétéves háború nagy pénzszüksége idején újból a magyar kincstári birtokok eladásából vagy elzálogosításából akart nagyobb összegekhez jutni. 34 A magyar kamara és Grassalkovich állásfoglalása ellenére sem lehetett 28 Uo. 1743. máj. 29. III. Károly végrendelkezését megerősítő királyi rendelet. Az uralkodóháznak 1765-ben pl. négy magánpénztára volt, a titkos pénztár, a kis adósságpénztár, a cseh-kamarai pénztár és a béllyei pénztár. H. L. Mikoletzky: Die privátén „geheimen Kassen" Kaiser Franz I. und Maria Theresias. Mitt. des Inst. fiir öst. Geschichtsforschung. LXXI. B. Graz—Köln 1963, 385 — 86. 29 E 21. Ben res. 1759. jan. 14., 1766. ápr. 30., Madzsar I., Az elemi oktatás fővárosunkban a török kiűzése után. Századok. 1925 — 26, 28. 30 E 21. Ben. res. 1744. szept. 25. 31 Uo. 1746. márc. 9. 32 Uo. 1763. júl. 5., 1764. jún. 19., 1743. ápr. 3., júl. 19., 1755. máj. 24. 33 Uo. 1749. jan. 27. 34 Uo. 1758. ápr. 12., E 15. Exp. cam. 1758. júl. Aug. 3.
