Nagy István: A Magyar Kamara : 1686–1848 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, III. Hatóság- és hivataltörténet 3. Budapest, 1971)

II rész. 1720—1740

A magyar kamara kiadásaira, az egyes kiadási tételek egymás közötti arányára rendkívüli mértékben jellemző az alábbi kimutatás az 1740. évi kiadásokról.

72 A kamara és a kormányhatóságok adminisztrációjának költségei 7 550 Ft 14 kr Harmincadigazgatási alkalmazottak fizetése 30 957 " 53 " Kormányhatóságok és felsőbb bíróságok alkalmazottainak fizetése 248 980 " 54 " A katolikus egyháznak juttatott adományok, egyházi alapítványok 20 433 " — Kincstári adósságok és az óvadékok kamatjai 19 329 " 30 " Kincstári adósságok törlesztése 7 470 " — Katonaság ellátására 7 056 " 55 " Kincstári épületek építési és tatarozás! költségei 13 710 " 47 " Újévi ajándékok 114 " — Nyugdíjak, egyéb hasonló juttatások 16 683 " 19 " Rendkívüli kiadások 11503 " 42" Összesen 383 790 Ft 14 kr A fenti kimutatás szerint tehát 1740-ben a kamarai bevételek túlnyomórészt a központi igazgatás és a bíróságok költségeinek fedezésére szolgáltak. Úgyszólván csak a katonaság eltartására és az egyház részére juttatott kisebb összegek jelentettek ez alól kivételt. A kiadások fedezésére az azévi 359 894 Ft-ot kitevő bevétel nem is volt elegendő. A 23 895 Ft-nyi kiadási többletet már a bécsi kamara rendelkezése alatt álló pénzből, azaz a győri és a pozsonyi sóhivatalok jövedelméből kellett fedezni.

73 A magyar kamara pénzügyi gazdálkodása tehát 1720—1740-ig továbbra is meglehetősen szerény keretek között mozgott. Ugyanúgy mint 1720 előtt, csak a magyar kincstári jövedelmek egy részét tartotta kezelésében, s a kezelés is csak a jövedelmek beszedésére terjedt ki, a kincstár jövedelmeinek felhasználásában — lévén ez az universalis bancalitas, illetve a pozsonyi bankképviselet hatáskörében — beleszólása már alig volt. A magyar kamarai pénzügyigazgatás 1720 előtti szétdaraboltsága 1720 után továbbra is megmaradt. A szepesi kamara, illetve a szepesi adminisztráció, amelynek a jövedelme kb. azonos volt a magyar kamaráéval, önálló pénzügyi gazdálkodást folytatott, felette a magyar kamara legfeljebb ellenőrzést gyakorolt, illetve a közvetítő hatóság szerepét játszotta a szepesi adminisztráció és a bécsi udvari kamara között. A Bácska és a Bánság kincstári ügye, továbbá a magyarországi sóügy és a bányaügy felett közvetlenül a bécsi kamara rendelkezett, s az innen származó jövedelmek is az universalis bancalitas pénztárába folytak be. Csak maga a sógazdálkodás elvonása nagy összegekkel rövidítette meg a magyar kamarai gazdálkodást, hiszen a magyarországi és erdélyi sójövedelmek 1741 körül kb. 1 400 000 Ft-ra rúgtak.

74 Mindezek alapján 72 E 68. Praea. ErdŐdy. Extraser. No. 196. (2—14. tétel). 73 Uo. a kimutatás 3. lapján. 74 E 68. Praes. Erdődy. Extraser. No. 194. Kimutatás a magyarországi sóhivatalokról és sójövedelmekről, A kötet első lapján.