Veres Miklós: A tárnoki hatóság és tárnoki szék : 1526–1849 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, III. Hatóság- és hivataltörténet 2. Budapest, 1968)
II. A tárnoki hivatal és a tárnoki szók szervezete
A tárnokmestert az udvari kancellária javaslata alapján az uralkodó nevezte ki. E tisztség elnyerése általában úgy történt, hogy az előző tárnokmester halála vagy magasabb közjogi méltóságba való kinevezése 2 következtében megüresedett állásra a folyamodók az uralkodóhoz kérelmet nyújtottak be. Ebben felsorolták addigi hivatalos működésüket, a király szolgálatában szerzett „érdemeiket" 3 és őt további hűségükről biztosították. A felterjesztett pályázatok, illetőleg folyamodványok a kancelláriához kerültek, mely azokat — értékelés után — véleményes jelentés kíséretében döntés végett az uralkodó elé terjesztette. Az uralkodó által kinevezett tárnokmester részére a kancellárián királyi adománylevelet (litterae collationales) szerkesztettek, amit aláírás és megpecsételés után neki kézbesítettek. A kancellária ugyanakkor a kinevezés tényéről értesítette a nádort, 4 továbbá a helytartótanácsot, a hétszemélyes táblát, 5 a megyéket és a szabad királyi városokat 6 stb. Az újonnan kinevezett tárnokmestert— a kinevező levél csatolása mellett — a kancellária felszólította, hogy a király színe előtti eskü letételére minél előbb jelenjék meg. 7 A többi országos főméltósághoz hasonlóan tehát a hivatali esküt a tárnokmesternek is az uralkodó kezébe kellett letennie. A tárnokmesteri tisztségnek a magyar feudális méltóságok hierarchiájában elfoglalt előkelő helyéből következett, hogy azt általában a főnemesi rend tagjai nyerték el. A feudális nagybirtokos családok némelyikében a tárnokmesteri tisztség úgyszólván „öröklődött". így volt ez pl. ifj. Báthory András és Zrínyi György esetében. Mindkettőjüknek atyja is viselte a tárnokmesterséget, sőt Zrínyi György közvetlenül atyja, Zrínyi Miklós után következett e méltóságban. Ezen kívül voltak olyan családok is, melyeknek több tagja viselte ezt a tisztséget. így pl. a Nádasdyak és Forgáchok közül ketten-ketten, a Csákyak közül hárman, az Erdődyek közül pedig négyen (köztük egy, Erdődy Tamás két alkalommal is) voltak tárnokmesterek. Az általunk vizsgált korszak 33 tárnokmesterének túlnyomó többsége gróf volt, közöttük még báró is alig akadt egy-kettő, mint pl. Perényi Gábor és Eötvös Ignác. Perényi ugyan tárnokmesterré történt kinevezésekor (1554. november 5-én) 8 még nem volt tagja a főnemesi rendnek, de I. Ferdinánd később, 1556. január 27-én, a tárnokmesterség mellé bárói címet adományozott neki. 9 A tárnokmesterek között csupán néhány olyan személyt 2 így pl. gr. Forgách Ádámot I. Lipót 1679. aug. 21-én, gr. Erdődy Györgyöt I. József 1706. nov. 7-én, gr. Illésházy Józsefet Mária Terézia 1759. aug. 21-én tárnokmesterből országbíróvá, gr. Nádasdy Lipótot pedig ugyancsak Mária Terézia 1746. aug. 3-án kancellárrá nevezte ki. (A 57. Kanc. It. Libri regii. 16. 535.1., 27. 162 —164.1., 45. 170. 1., 40. 359 — 360. 1.) A tárnokmesterek e tisztségből általában az országbírói méltóságba kerültek. Egyébként a tárnokmesterséget halálukig viselték. 3 Gr. Csáky Zsigmond pl. folyamodványában arra hivatkozik, hogy a Thököly-féle szabadságharcban (ő zavargást, ,,turbatio"-t ír) hűségesen kitartott az uralkodó mellett. I. József ki is nevezte tárnokmesteróvó. A 35. Kanc. lt. Conceptus expeditionum 1706. december. J\ r s 13. * L. pl. A 45. Kanc. lt. Acta praesidialia 1842. Xs 19. (Gr. Keglevich Gábor tárnokmesterré való kinevezéséről szóló kancelláriai leirat a nádornak.) 5 A 39. Kanc. lt. Acta generalia 1795. Xs 10 060. • A 35. Kanc. lt. Conceptus expeditionum 1693. április. NQ 60. 7 A 39. Kanc. lt. Acta generalia 1797. N° 9570. és 1802. JSfa 3578. A tárnokmester üyen módon történő felesketését az 1486. évi 73. tc. írja elő. 8 A 67. Kanc. lt. Libri regii. 3. 249—250. 1. 9 Uo. 270. 1.
