Veres Miklós: A tárnoki hatóság és tárnoki szék : 1526–1849 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, III. Hatóság- és hivataltörténet 2. Budapest, 1968)

III. A tárnoki hivatal és a tárnoki szék ügyvitele

utolsó fórummá lépett elő.

46 E hatáskörét azonban csak az 1784—1785. években gyakorolta, mivel — mint már említettük — II. József 1786. évi jogi reformja, a Novus ordo, több más bírósággal együtt (1786. január 1-i hatállyal) e fórum működését is megszüntette.

47 E rövid időszak alatt a tárnoki széken mindössze 22 bányaper került megvizsgálásra.

48 1790 után a tárnoki szék régi hatáskörét kapta vissza. Meg kell azonban említenünk, hogy a pénzgazdálkodás és hitelélet további fejlődésével, a XIX. század első felében az ide fellebbezett csődperek száma egyre növekedett. Ez igen terhes feladatot jelentett, s ettől a tárnoki széknek csak működése utolsó évtizedében sikerült megszabadulnia. Az 1840. évi váltótörvény ugyanis a csődperek felülvizsgálatát az akkor létesített váltófeltörvényszék hatáskörébe utalta. Ez az intézkedés a tárnoki szék hatáskörét csökkentette, de további hatáskörszűkülést jelentett az is, hogy a városi törvényszékeknél az egyfokú, sommás (szóbeli) eljárás értékhatárát 200 Pengő-forintra emelték fel, aminek következtében az e fórumoktól fellebbvitelre kerülő perek száma jóval kevesebb lett. A tárnoki szék illetékessége tehát a XV. század közepéig minden szabad királyi városra kiterjedt. Ekkor kezdtek elkülönülni a tárnoki városoktól azok a szabad királyi városok, amelyek —• kivonva magukat a tárnoki ítélkezés alól — személynöki városokká lettek. Később is előfordult azonban, hogy olyan városok, amelyek nem voltak szabad királyiak, pereiket a tárnoki székhez fellebbezték. így pl. 1561-ben Szakolcáról — amely akkor még nem volt tárnoki város — öt pert küldtek fel ide. Ezek tárgyalását a szabályok szerint le is folytatták. A következő törvényszakon, 1564-ben azonban olyan határozatot hoztak, hogy a szabad királyi városok delegátusai nem kötelesek a nem szabad királyi városok fellebbezett ügyeiben ítélkezni, mivel erről semmi rendelet nincs. A tárnoki szék a határozatot azzal indokolta, hogy még a látszatát is el akarja kerülni annak, mintha az ilyen városokra is ki akarná terjeszteni a saját joghatóságát.

49 Ettől kezdve a tárnoki városok teljesen elkülönültek a többi várostól és kizárólag a saját fellebbezett pereikben ítélkeztek.

50 A tárnoki városok száma azonban a XVI. második felében csupán 7—8 körül mozgott. Egy 1582-ben kiadott királyi rendelkezés ugyan — a bányavárosi polgárok pereinek esetleges ideutalásával — lehetőséget adott a tárnoki szék illetékességének kiterjesztésére, minthogy azonban a rendelet csak alternative (vagy a személynöki szék, vagy a tárnoki szék illetékességéről) intézkedett,

51 annak a tárnoki 46 A bányaperek ugyanis 1526 után az elsőfokú bányabíróságok előtt indultak, másodfokon pedig a 4 főbányabíróság (szomolnoki, Selmecbányái, nagybányai és oravicai) előtt kerültek megvizsgálásra. 47 A tárnoki szék 1790-ben történt visszaállítása után a bányapereket már nem ide fellebbezték, hanem 1786 óta — a királyi táblára. Ez egészen a feudális korszak végéig, 1848-ig változatlanul megmaradt. 48 A felküldött perekre ekkor a következő címzést írták: „An Eine hochlöbliche Königliche Hungarische Tavernical Tafel, als höchstes Revisions-Gericht in Bergwerks Streit-Sachen." 49 O 92. Prot. sed. tav. I. 5. 80 Szentpétery i. m. 571. 1. 51 ,,. . . causae civium aliarum civitatum et respective 7 montanisticarum civitatum a foro civico ad 7 montanisticarum civitatum forum, abinde vero ad personalis prae-