Veres Miklós: A tárnoki hatóság és tárnoki szék : 1526–1849 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, III. Hatóság- és hivataltörténet 2. Budapest, 1968)

III. A tárnoki hivatal és a tárnoki szék ügyvitele

A XV. század végére meghonosodott szokás és joggyakorlat, valamint II. Ulászló ekkor (1499-ben) kiadott rendelkezése és a tárnoki jog 10. cikkelye értelmében a városi törvényszékektől a tárnoki szék elé csak 60 forint értéket meghaladó ingatlanokra vagy ingóságokra vonatkozó örökösödési és osztályos perek, továbbá ugyanilyen értékű adósság ügyében indított perek mehettek fel.

36 Ugyancsak e fórum hatáskörébe tartoztak a 60 forint értékhatáron felüli, s az egyházat nem érintő (extra pias causas) végrendeleti ügyek is.

37 A tárnoki széken mind az értékhatárra, mind a perek kategóriáira vonatkozó előírásokat szigorúan megtartották, s ha valamely város magisztrátusa e követelményeknek meg nem felelő pert terjesztett fel, azt megvizsgálatlanul visszaküldték. A tárnoki székre fellebbezhető perek köre a tárgyalt korszak folyamán némileg bővült. Egy 1725. évi tárnokszéki határozat szerint pl. — a már felsorolt ügyeken kívül — bizonyos esetekben a városi szolgalmi joggal kapcsolatos pereket is ide, illetve a tárnoki szék kebeléből kikülönített 3 tagú tanács elé lehetett fellebbezni, ha az ügyben annak a városnak törvényszéke, ahol a tárnoki szék ülésszakát tartották, hozott elsőfokú ítéletet.

38 A tárnoki szék hatásköre felsőbb rendelkezéssel átmenetileg eléje utalt egyéb ügyekkel (mint később látni fogjuk, 1784— 1785-ben a bányaperekkel) is szélesedett, de alapvető feladata továbbra is azemlített polgári perek megvizsgálása volt. 38 Meg kell jegyeznünk, hogy a XIX—XX. századi jogtörténeti irodalom szerzői a 60 forintos értékhatár tekintetében nem voltak egyező állásponton. A tárnoki jog 10. cikkelyének ,,. . . nulla causa praeterquam haereditates tangens, et debita ultra florenorum sexaginta auri, et non infra se extendentia ..." szövegrészét pl. Wagner Sándor (i. m. 29. 1.) így értelmezte: „solas causas debitorum ultra florenos 60. et haereditatum, seu successionales in Sede Tavernicali revideri posse innuit". Ugyancsak hasonló értelmezést ad a szövegnek Timon Ákos (Magyar alkotmány- és jogtörténet. Bp. 1917. 679. 1.) is, aki ezzel kapcsolatban a következőket írja: „Az ingatlanok Örökjogára vonatkozó perek azonban minden esetben, az adóssági perek pedig csak hatvan forinton felül voltak fellebbezhetők." Ezzel szemben Kelemen Imre (Institutiones juris hungarici privati. Buda 1818. II. 268. 1.) a 60 forintos értékhatárt nemcsak az adóssági, hanem egyéb ügyekre is vonatkoztatja („a magistratu civico ad sédem appellatio non admittitur, nisi objectum litis florenos 60 . . . valore suo supeiet"). Az idézett szöveghely értelmét II. Ulászló 1499-ben kelt 1. cikkelyének, mint hiteles jogszabálynak a szövege dönti el, mely a következőképpen hangzik: „quod cum liberae civitates nostrae ab antiquo semper ea libertate usae sunt, ut nulli litigantium causam suam infra sexaginta florenos motam, a sede dictarum civitatum in sédem magistri tavernicorum, iuxta tenorem libri eiusdem appellare potest". Ez a szöveg azt bizonyítja, hogy Kelemennek volt igaza, vagyis a 60 forintos alsó értékhatár nemcsak az adóssági, hanem egyéb ügyekre is vonatkozott. 37 Werbőczi i. m. III. 10. — WerbŐczi a tárnoki szék hatáskörét pontatlanul határozza meg. Az idézett helyen ugyanis azt írja, hogy a városi bíróság ítéletével meg nem elégedő fél hivatkozására a pert a tárnokmester ítélőszéke elé küldik fel. A 60 forintos értékhatárt nem említi. 38 O 92. Tárnoki lt. Prot. sed. tav. I. 253. fol. — E határozatot a tárnoki szék egy konkrét ügy kapcsán hozta. Brentano Monticelli János budai polgár ugyanis 1725-ben a tárnoki széken bepanaszolta Buda városát, mert Bolauff József, ugyancsak budai polgár elleni, városi szolgalmi joggal kapcsolatos perét nem küldte fel a tárnoki székre. A szeptember 28-i ülésen ez üggyel kapcsolatban általános érvényű határozatot hoztak, mely szerint az ilyen ügyeket először a városi tanács elé kell terjeszteni és ott kell megvizsgálni. Ha valamelyik fél nem nyugszik meg az ítéletben, akkor a szomszédos városból kell legalább három tanácsost meghívni, és azok közreműködésével kell ítélkezni. E konkrét ügyben végül is a tárnoki szék hozott ítéletet, amiről Csáky Zsigmond tárnokmester 1727. március 11-én a királynak jelentésben számolt be. A 32. Kanc. lt. Litterae privatorum 1727. JVfe 98.