Veres Miklós: A tárnoki hatóság és tárnoki szék : 1526–1849 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, III. Hatóság- és hivataltörténet 2. Budapest, 1968)
III. A tárnoki hivatal és a tárnoki szék ügyvitele
de a helyzeten ez sem sokat változtatott, mivel a fellebbezett perek száma tovább növekedett. így pl. az 1789. évi törvényszak alatt a felküldött 140 perből csak 69-et tudtak megvizsgálni. Ennek egyik fő okát a szeptember 28-i ülésen abban látták, hogy a kivonatolási munkák nem megfelelő ütemben haladtak. Ehhez hozzá kell tennünk, hogy a nagy többletmunkák nem is annyira a kivonatolás, mint a már elkészített kivonatoknak sok példányban, kézírással történő letisztázása jelentette. Elsősorban ez indíthatta a tárnoki széket olyan határozat meghozatalára, hogy a perkivonatokat ki kell nyomtatni, 22 aminek a költségeihez mind a perlekedő feleknek, mind a tárnoki városoknak hozzá kell járulniuk, így annak érdekében, hogy a következő törvényszak alkalmával az ügyek megvizsgálása valamennyire is meggyorsuljon, a tárnoki szék elrendelte, hogy addig is, amíg a kinyomtatás ügyében a távollevő városokat is meghallgatják, azok a perlekedők, akik ügyeiket meg akarják vizsgáltatni, a saját költségükön készíttessenek nyomtatott perkivonatokat, kivéve a szegényeket, akik e kötelezettség alól mentesek. 23 A tárnoki szék ülésein a tárnokmester, akadályoztatása esetén az altárnokmester elnökölt. Utóbbinak az üléseken mindig jelen kellett lennie. Az üléseken sorra kerülő perek felvételénél a feleknek vagy személyesen kellett megjelenniük, vagy törvényes ügyvédeik által kellett magukat képviseltetniük. 24 Ezek azonban csak a tárnokmester külön felhívása esetén szólalhattak fel. A tárnoki városok meghívott delegátusai teljes számban megjelenthettek az üléseken, de a saját városuk által felterjesztett perek megvizsgálásánál és az azokban való ítélet meghozatalánál nem vehettek részt. A fellebbezett és kivonatolt pereket a tárnoki szék ülésein a jegyző vagy valamelyik város delegátusa adta elő. 25 A referált ügyet a jelenlevő bírák megvizsgálták és abban szótöbbséggel ítéletet hoztak, amit a felek előtt kihirdettek. Szavazategyenlőség esetén az elnök szava volt a döntő. Az ítélet vagy közben szóló (deliberatum interlocutorium), vagy végleges (deliberatum definitivum) volt. Mind az ítéletet, mind a per lényegének rövid összefoglalását (illetve — mint fentebb láttuk — korábban a per részleteit is) a tárnokszéki jegyző két városi delegátus jelenlétében a jegyzőkönyvbe bevezette, amit a következő ülés elején az összes részt vevő bírák előtt felolvasott. A jegyző feladata volt továbbá, hogy a megvizsgált perekben hozott ítéletekről — ha azt a felek kérték — ítéletlevelet Amikor azokat megkapja — folytatta a rendelet —, adja át a tárnoki szék jegyzőjének, hogy ez az extractusokat az ülésszakon kívül el tudja készíteni, s az ülésekre már kész munkát legyen köteles magával vinni. A királynő ugyanekkor azt is elrendelte, hogy a perek kivonatolásában a városok delegátusai is kötelesek közreműködni. — O 93. Tárnoki lt. Acta tav. Prot. off. tav. IV. 31 — 32. 1. 22 O 92. Tárnoki lt. Prot. sed. tav. 1798. — A perkivonatok kinyomtatásával kapcsolatban már az 1796. évi törvényszak alatt is tárgyaltak egy tervezetet, amit 1798ban újra elővettek. A tervezet megállapítása szerint a perkivonatok leírását a delegátusok írnokai nem képesek elvégezni, s az azoknak fejenként fizetendő 50 forintot is a nyomtatási költségekre lehetne fordítani. 23 A tárnoki szék 1798. évi határozatát — úgy látszik — tett is követte, mert Szentiványi Ferenc tárnokmester (1797—1802) levéltárának Extractus c. sorozatában már nyomtatott perkivonatok is vannak. 24 O 92. Tárnoki lt. Prot. sed. tav. I. JSfe 4. 1564. évi határozat. 25 Kelemen Imre—Czövek István: Magyar hazai polgári magános törvényről írott tanítások. Pest 1822. I. 219. 1.
