Veres Miklós: A tárnoki hatóság és tárnoki szék : 1526–1849 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, III. Hatóság- és hivataltörténet 2. Budapest, 1968)

Előszó

ELŐSZÓ A feudális kori jogszolgáltatás bonyolult szervezetében jelentős szerepe volt a tárnoki hivatal (officium tavernicale) és az ezzel szorosan egybekapcsolódó tárnoki szék (sedes tavernicalis) működésének. Előbbi a királyi tárnokmester (magister tavernicorum regalium) hivatala, utóbbi pedig a joghatósága alá rendelt szabad királyi városok felsőbírósága volt, ahová azok törvényszéke előtt indult és első fokon bevégzett, 60 forint perértéket meghaladó polgári ügyeket felülvizsgálás végett másodfokra felvitték. A tárnoki széken felülvizsgált és ítélettel lezárt pereket 300 forint értékhatáron felül 1744-ig a királyi curia keretéből kivált különbírósághoz, a személynöki székhez, az 1744 és 1807 közötti időszakban a királyi táblához, azontúl pedig közvetlenül a hétszemélyes táblához lehetett fellebbezni. A tárnoki bíráskodás megindulásával s a tárnoki szék működésének kezdeti korszakával ifj. Szentpétery Imre „A tárnoki ítélőszék kialakulása" c. tanulmányában foglalkozott.* Az általam vizsgált korszak a tárnoki intézmény fennállásának további három évszázadát öleli fel: a mohácsi vész utáni évtizedektől, amikor a tárnoki bíráskodás hosszú szünetelés után újból megindult, e fórum ítélkezésének 1849-ben történt végleges megszűnéséig. A tárnoki intézmény Mohács utáni történetének monografikus feldolgozásához értékes forrásanyagul kínálkoztak a Magyar Országos Levéltár őrizetében levő Tárnoki levéltárban a tárnoki szék ülésjegyzőkönyvei, periratai, valamint a tárnoki hivatal ügyviteli és peres iratai. Tanulmányom elkészítésénél elsősorban ezekre támaszkodtam, de emellett felhasználtam a kir. curia, a m. kir. kancellária, a magyar kamara, az 1848/49. évi minisztériumok levéltáraiban, valamint a Fővárosi Levéltárban található adatokat is. A XVIII. század nagy történetírójának, Kovachich Márton Györgynek az Országos Széchényi Könyvtár Kézirattárában őrzött „Tavernicalia adversaria", valamint a nyomtatásban is megjelent „Codex authenticus juris tavernicalis" c. műveiből ugyancsak értékes adatokat kaptam. A monográfia megírásához számomra az adott ösztönzést, hogy a jogszolgáltatás terén a maga idejében rendkívül fontos szerepet betöltő s több funkciójú tárnoki intézmény és tárnoki szék Mohács utáni korszakáról önálló mű eddig még nem jelent meg. Szeretném remélni, hogy ezt a hiányt e vállalkozással sikerült pótolnom. További célját abban láttam e munka megírásának, hogy — mint levéltáros — felhívjam a történetkutatók figyelmét a Tárnoki levéltár most már köny* Szentpétery Imre, ifj.: A tárnoki ítélőszék kialakulása. Századok 1934. 510—590.1. — E tanulmánnyal kapcsolatban meg kell jegyeznünk, hogy a szerző a kialakulás részletes tárgyalásán túlmenően a Mohács utáni évszázadok fontosabb vonatkozásait is érinti.