Veres Miklós: A tárnoki hatóság és tárnoki szék : 1526–1849 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, III. Hatóság- és hivataltörténet 2. Budapest, 1968)

II. A tárnoki hivatal és a tárnoki szók szervezete

delegálnia, akik vagy a magyar, vagy a latin nyelvet ismerték.

61 A küldöttekkel szemben támasztott szakmai követelmények azonban tovább nőttek. 1628-ban pl. már nem volt elegendő a vagylagos nyelvismeret, ekkor megkövetelték, hogy azok a magyar és a latin nyelvet is ismerjék, továbbá, hogy a szenátorok sorából kikerülő tekintélyes és a jogi ismeretekből felkészült férfiak legyenek.

62 A szakmai kívánnivalókon kívül a delegátusok számára egyéb feltételeket is előírtak. A követküldésnél ugyanis a vagyoni cenzus elvét is érvényesítették, így pl. Bánffy Kristóf tárnokmester 1629. évi meghívólevelében a tárnoki városokat arra figyelmezteti, hogy aljegyzőik (vice-notarius) és olyan személyek, akik a polgárok sorában semmiféle örökségi joggal nem rendelkeznek, a tárnoki székre nem küldhetők el.

63 A tárnoki széken részt vevő delegátustól megkívánták, hogy a város magisztrátusának tagja legyen, tanácsnoki rangot viseljen. Némely város azonban — az érvényes rendelkezések ellenére — a törvényszakokra mégis a város jegyzőjét küldte el. Kismarton város magisztrátusa pl. a tárnoki szék 1842. évi ülésszakára Lichtenstern Antal nevű hites jegyzőjét delegálta, akit tanácsnoki ranggal csupán arra az egy alkalomra ruházott fel. A küldött megbízólevelét a törvényszak első (augusztus 1-i) ülésén felolvasták, és annak alapján megállapították, hogy a tárnoki szék tekintélye is megkívánja, hogy azok, akik a városi törvényszékektől érettebb vizsgálat végett feljebb vitt perekben mint tárnokszéki bírák ítélkeznek, állandó tanácsoki ranggal legyenek felruházva. A városi tanácsok pedig felsőbb kormányszékek tudomása és legfelsőbb jóváhagyás nélkül sem tiszteletbeli, sem ideiglenes tanácsnoki kinevezési jogot nem gyakorolhatnak; így a nevezett követ a tárnoki szék bíráinak sorában sem ülést, sem szavazatot nem kaphat. Az ülésen résztvevők felkérték a tárnokmestert, hogy az említett várost minden törvényes követelményekkel felruházott követ kiküldésére szólítsa fel.

64 ő ezt még ugyanazon a napon meg is tette.

65 A tárnoki szék hasonló módon utasította el 1846-ban Modor város követét, Prikkel Antal városi főjegyzőt is, s helyette más delegátus kiküldését rendelte el.

66 A tárnoki szék rendszeres működését nemcsak alkalmatlan delegátusok küldése akadályozta, de számos alkalommal az is előfordult, hogy egyes városok követküldési kötelezettségüket elmulasztották. A tárnoki levéltárban sok olyan ügy iratai találhatók, melyekben a városok különféle okokra való hivatkozással az ülésszakokon való részvétel alól felmentésüket kérték. Indokolt esetben a tárnokmester a felmentést általában megadta. Ha a város a felmentést nem kapta meg, akkor delegátusát a törvényszakra el kellett küldenie. Előfordult olyan eset is, hogy a már előzőleg, a törvényszak kezdete előtt felmentett várost a tárnokmester mégis behívta a tárnoki székre.

67 A törvényszakon részt venni nem tudó vagy nem 61 Kovachich i. m. (Tav. adv.) III. 2. fol. 62 Kovachich i. m. (Tav. adv.) I. 20. fol. 63 Kovachich i. m. (Tav. adv.) III. 46. fol. 84 O 92. Tárnoki lt. Prot. sed. tav. 1842. augusztus 1-i ülés. 65 O 101. Tárnoki lt. Acta tav. Gabrielis Keglevich. Ns 620. 66 O 92. Tárnoki lt. Prot. sed. tav. 1846. október 25-i ülés. 67 Pl. Keglevich Gábor tárnokmester 1842. június 25-én kelt leiratában Pozsony, Eperjes, Nagyszombat és Győr városokat arra szólítja fel, hogy — bár őket a követküldés kötelezettsége alól június 4-én felmentette — mégis küldjék el delegátusaikat, mert a körülmények úgy alakultak. O 101. Tárnoki lt. Acta tav. Gabrielis Keglevich. Ni 336.