Veres Miklós: A tárnoki hatóság és tárnoki szék : 1526–1849 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, III. Hatóság- és hivataltörténet 2. Budapest, 1968)
II. A tárnoki hivatal és a tárnoki szók szervezete
latot az összes tárnoki város részvételével megrendezett kongresszus 1840. április 13-i ülésén Eötvös Ignác tárnokmester terjesztette elő. Javasolta a városok küldötteinek, hogy a jegyző évdíjának 211 forintról 400 forintra való felemeléséhez járuljanak hozzá, továbbá új tárnoki hivatali állások, nevezetesen egy kiadói és egy írnoki státus rendszeresítését szavazzák meg. A tárnokmesteri előterjesztésre Sopron város delegátusa azt az észrevételt tette, hogy egyik javaslatot sem tartja indokoltnak, mert a csődperek felülvizsgálatának az újonnan felállítandó váltófeltörvényszékhez való áttételével a tárnoki szék egyik legterhesebb feladatától meg fog szabadulni, továbbá a sommás eljárásnak 200 pengő forint perértékig való kiterjesztésével a városoktól fellebbvitelre kerülő perek számának jelentős csökkenése remélhető. 52 A városok delegátusainak többsége azonban a tárnokmester mindkét javaslatát megszavazta. így a tárnokszéki jegyző évi illetményét 400 forintra emelték, s az újonnan létesítendő kiadói státusra 240 forintot, az írnokira pedig 160 forint évi illetményt állapítottak meg. Meg kell említenünk, hogy a tárnokszéki jegyzők fizetése korszakunk folyamán többször változott, s azt olykor személyekre szabták. így pl. Paxy János illetményét 1702-ben — a többletmunkákra való tekintettel — arra az esztendőre 150, a következő évekre pedig 100 forintban határozta meg a tárnoki szék. 53 Az 1725. évi törvényszak alkalmával a jegyző rendszeres évi illetményét megszüntették, s részére a törvényszakok időtartamára három forint napidíjat szavaztak meg. Ugyanúgy határozott a tárnoki szék 1741. szeptember 19-én tartott ülésén is. A tárnokszéki jegyzők a XIX. század első felében rendszeres évi illetményt kaptak, amit a jegyzői és titkári hivatal összefonódása is indokolttá tett. A teendők fokozatos növekedésével azonban ez is egyre kevesebbnek bizonyult, s így e két funkciót betöltő hivatalnokok illetményük felemeléséért folyamodtak. Kövesdy Ferenc pl. a tárnoki szék 1810. május 4-i ülése elé írásbeli kérelmet terjesztett be, melyben arra hivatkozott, hogy a növekvő drágaság miatt abból a 194 Ft 34 1 /£ krajcárnyi fizetésből, amit évente kapni szokott, nem tud megélni. Különben is ez a honorárium sem az elvégzendő teendők tömegével, sem az eltöltött idő mennyiségével nem áll arányban. Ezért kéri, hogy addig is, amíg más intézkedés nem történik, honoráriumát emeljék fel. Kéri továbbá, hogy ebben az ügyben a tárnoki szék egy elaborátumot készítsen. 54 A jegyzői illetmény felemelésének ügye ekkor nem nyert végleges megoldást, arra csak 1840-ben került sor. 62 Uo. 53 O 92. Prot. sed. tav. I. 213. fol. ,,. . . cui pro salario annuali, pro primo quidem, ex quo in concinnando extractu statutorum Inclytae Sedis Thavernicalis majorem impensurus esset laborem, fatigiumque subiturus Rf. 150. pro sequentibus autem continuis annis Rf. 100. per ipsas civitates thavernicales aequaliter sibi quotannis exsolvendi deputati sunt et ordinati." 54 Uo. 1840. május 4-i ülés. A tárnoki szék az ügyben elkészítendő jelentés megszerkesztésére egy, Buda, Pest, Kassa és Szakolca városok delegátusaiból álló bizottságot küldött ki. Ennek jelentése alapján a tárnoki szék úgy határozott, hogy mivel a meg nem hívott városok nincsenek képviselve a törvényszakon, az üggyel kapcsolatos jelentést a tárnokmester az uralkodóhoz terjessze fel.
