Veres Miklós: A tárnoki hatóság és tárnoki szék : 1526–1849 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, III. Hatóság- és hivataltörténet 2. Budapest, 1968)

II. A tárnoki hivatal és a tárnoki szók szervezete

selte ezt a hivatalt. A XIX. század első felében viszont az akkor működő utolsó négy tárnokszéki jegyző (Kövesdy Ferenc, Steinbach Károly, Wagner Sándor és Csáky József) egyúttal a tárnoki hivatal titkári funkcióit is ellátta, s így e két tisztség a tárnoki intézmény fennállásának utolsó fél évszázadában teljesen összefonódott. Ez az összefonódás is azt mutatja, hogy a tárnoki intézmény működésében jelentős szerepe volt a tárnoki szék jegyzőjének is, aki kezdetben — s később is elsősorban — a törvényszakok alatt látott el fontos feladatokat, ö vette fel („leválta"), készítette elő tárgyalásra és referálta a tárnoki székhez fellebbezett pereket, vezette az ülésjegyzőkönyveket, megszövegezte és kihirdette az ítéleteket stb. A tárnokszéki jegyzőt a törvényszakokon résztvevő összes szavazati joggal rendelkező személyek (tárnokmester, altárnokmester és a városok delegátusai) általában a városok küldöttei közül választották meg. Előfordult olyan eset is, pl. 1681-ben, amikor a jegyzőt három jelölt közül választották meg,

45 vagy pedig e tisztséget átmenetileg helyettessel töltötték be. Az utóbbi megoldásra azonban csak olyan esetben került sor, ha a tárnoki szék hites jegyzője betegség vagy valar milyen más ok miatt a törvényszakon nem tudott megjelenni.

46 A megválasztott tárnokszéki jegyzők hivatali esküjüket — a jegyzőkönyvbe bejegyzett formula szerint — az altárnokmester és rendszerint három városi delegátus előtt tették le, akik közül az utóbbiakat a tárnoki szék jelölte ki. A tárnokszéki jegyzőkönyvek tanúsága szerint a jegyzői tisztséget a XVI. század végén rendszeresítették. E hivatalra elsőnek bejegyezve — 1599. január 25-én — Marthius Mihálynak, Pozsony város hites jegyzőjének és tárnokszéki delegátusának a nevét találjuk.

47 Ettől kezdve a jegyzői hivatalt minden törvényszak alatt betöltötték. Ugyanis ha az összeülő tárnoki széknek — általában kihalás következtében — nem volt jegyzője, az első teendők közé vették fel e tisztség választás útján történő betöltését. A tárnokszéki jegyzőség — a törvényszakok jellegének megfelelően — kezdetben csak időszakos állás volt. A megválasztott jegyzők a XIX. század elejéig a városuknál viselt főjegyzői, jegyzői vagy tanácsnoki tisztségüket is megtartották. Ekkor kezd kialakulni az a gyakorlat, hogy a tárnokszéki jegyző látja el egy személyben a tárnoki hivatal titkári teendőit is, s így állandó alkalmazottá válik,

48 s csupán a tárnoki intézmény alkalmazottjává. A tárnoki városok a jegyzői tisztség betöltésének jogát mindvégig a városi polgárság számára igyekeztek megtartani s a jelölésbe is bele kívántak szólni. Ezt a törekvésüket azonban a tárnoki szék működésének utolsó évtizedében nem tudták valóra váltani, bár érdekükben állott, hogy a tárnoki törvényszakokon 46 ,,. . . tres personae candidatae exmissi fuerunt, . . . eorum numero Fridericus Weber, alias civitatis Eperjesiensis nótárius communibus votis denominatus fuerat. . ." Raptura actorum thavernicalium in prothocollum inserendorum anni 1681 sub diaeta Soproniensi. O 92. Tárnoki lt. Prot. sed. tav. I. 46 így pb az 1756. évi törvényszakon a megbetegedett Szvetics József tárnokszéki jegyző helyett a jegyzői teendők ellátásával Neuhold Jánost, Pozsony város ügyészét bízták meg. O 92. Tárnoki lt. Prot. sed. tav. II. 3. fol. 47 „Michael Marthius specialis nótárius istius sedis tavernicalis deputatus, alias juratus nótárius civitatis Posoniensis primus omnium nótárius sedis tavernicalis . . ." O 92. Tárnoki lt. Prot. sed. tav. I. 71. fol. 48 így pl. a tárnoki szék utolsó négy jegyzője, mint láttuk, egy személyben tárnoki hivatali titkár is volt. O 92. Tárnoki lt. Prot. sed. tav. 1806 és 1840, 1845 stb.