Veres Miklós: A tárnoki hatóság és tárnoki szék : 1526–1849 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, III. Hatóság- és hivataltörténet 2. Budapest, 1968)

II. A tárnoki hivatal és a tárnoki szók szervezete

A tárnokmestereket bizalmas jellegű feladatokkal is megbízták. V. Ferdinánd pl. Pálffy Fidél kancellárhoz intézett leiratában nagybátyja, József nádor betegségének állapotáról kért jelentést. Minthogy a kancellária Bécsben székelt, az utasítást továbbadta a tárnokmesternek. A jelentéseket így Eötvös Ignác tárnokmester készítette el, s ő küldte meg Pálffynak az uralkodóhoz való továbbítás végett.

19 (1842-ben Eötvös Ignácot, aki akkor már nem volt tárnokmester, jelölték az élelmezési bizottság elnökévé, e tisztségre a kancelláriánál József nádor javasolta.

20

) Rendkívül érdekes és ellentmondásos volt a tárnokmestereknek az a szerepe, amely a jurisidictiójuk alá rendelt városok jogainak és kiváltságainak védelmében reájuk hárult. A tárnokmesterek túlnyomó többsége ugyanis — mint fentebb láttuk — főnemes és magas méltóságot viselő állami funkcionárius volt, de hivatali kötelességei közé tartozott a fő- és köznemességgel, valamint az állami hatóságokkal legtöbbször szembenálló városi polgárság érdekeinek a megvédelmezése. A városok — korszakunk folyamán — éltek is ezzel a lehetőséggel, s a rajtuk esett sérelmek orvoslását patrónusuknál, a tárnokmesternél keresték. Buda város magisztrátusa pl. 1707. június 11-én amiatt emelt panaszt Csáky Zsigmondnál, hogy — bár a város privilégiumát megújították — a kamarai adminisztráció a polgárok között élő zsidókat és más kereskedőket a város joghatósága alól kivonja, holott kiváltságlevelük az ezek felett gyakorlandó jogot is biztosítja. Arra kérték a tárnokmestert, hogy jogaik védelmében az uralkodónál járjon közbe. Csáky a panasznak helyt adva válaszában részletes jelentést kért az ügyben, különös tekintettel a város privilégiumában foglaltakra.

21 A tárnokmester beavatkozására volt szükség az udvar egyéb magyarországi szerveinek és tisztségviselőinek túlkapásai ellen is. Ezek ugyanis a tárnoki városok polgárságát mindenféle jogtalan követelésekkel zaklatták. Emiatti panaszukat a városok delegátusai a tárnoki szék 1725. szeptember 30-i ülésén nemcsak a maguk, hanem az egész negyedik rend sérelmeként terjesztették elő. Kérték a tárnokmestert, hogy a királynál pártfogolja őket, kérelmüket juttassa el hozzá, és régi privilégiumokból folyó szabadságukat védelmezze meg. A kerületi biztosok (districtuales commissarii) ugyanis törvényellenesen előfogatok kiállítására kötelezték őket.

22 Emiatt, valamint a katonai beszállásolások miatt a városok a tárnokmesternél külön-külön is panaszt emeltek. Szatmárnémeti magisztrátusa 22 pontban sorolta fel a város sérelmeit,

23 a debreceniek pedig arról panaszkodtak Csáky tárnokmesternek, hogy az előfogatok követelésén kívül azt a jogtalanságot is elkövették a város polgáraival, hogy privilégiumuk és az ország törvényei ellenére a pocsaji és nagyváradi hídon tőlük a vámot behajtották.

24 Jászó mezőváros, mely ugyan nem tartozott a tárnoki városok közé, a földesúr által való szabálytalan terheltetése miatti panaszát ugyancsak a tárnokmesterhez nyújtotta be.

25 19 A 45. Kanc. lt. Acta praesidialia 1837. Ne 672. 20 Uo. 1842. Jsfe 185. 11 O 93. Tárnoki lt. Acta tav. C Fasc. 2. fasc. 22 O 92. Tárnoki lt. Prot. sed. tav. I. 254. fol. 23 O 93. Tárnoki lt. Acta tav. D Fasc. 1. fasc. 24 Uo. C Fasc. 1. fasc. 25 Uo. D Fasc. 14. fasc.