Veres Miklós: A tárnoki hatóság és tárnoki szék : 1526–1849 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, III. Hatóság- és hivataltörténet 2. Budapest, 1968)

I. A tárnoki jogszolgáltatás fejlődése

tárnokmester hivatali elődjénél kisebb eréllyel ugyan, de annak álláspontját képviselte. A kancellária — a felsorolt javaslatokat értékelve — említett felségelőterjesztésében nem értett egyet azzal, hogy a tárnoki székhez fellebbezett pereket további fellebbvitel kizárásával, végső fokon e fórumon döntsék el, mivel az a tárnoki jog előírásaival ellentétben áll. Ezzel kapcsolatban az 1659. évi 34. tc.-re is hivatkozik, mely a városi ügyeket mint a királyi curiához fellebbezetteket említi,

83 s így — véleménye szerint — mind a tárnoki széktől, mind a személynöki széktől történő további fellebbezéseket e fórumhoz kell felküldeni. Minthogy azonban a beérkezett vélemények egyéb kérdéseket is felvetnek (mint a királyi tábla túlterheltsége, a perköltségek megnövekedése, a jogszolgáltatás menetének lassúbbodása, a kompetens fórumok számának túltengése), a kancellária — addigi álláspontját megváltoztatva — szótöbbséggel egy áthidaló javaslatot terjeszt a királynő elé. Eszerint a tárnoki és személynöki széktől fellebbvitt perek megvizsgálására mindkét táblából (a királyi és a hétszemélyes táblából) egy, az elnökkel együtt hét tagból álló bíróságot kell delegálni. E testületben foglaljon helyet a tárnokmester és a személynök is. A bíróság a hétszemélyes tábla elnökének vezetése alatt ülésezzék, és a városi ügyeket, amíg az országgyűlés e tárgyban másként nem határoz, vizsgálja meg. A megvizsgálás módját illetően a kancellária azt javasolja, hogy a tárnoki széktől fellebbezett perek revíziójánál a személynök legyen jelen és a tárnokmester legyen távol, a személynöki széktől felküldött ügyek megtárgyalásában pedig a tárnokmester vegyen részt és a személynök tartsa magát távol. így a pereket végső fokon e fórum vizsgálja meg és döntse el, továbbá a személynöknél levő királyi bírósági pecsét alatt kiadományozzák. A kancellária a perköltségek csökkentésére és a jogszolgáltatás meggyorsítására a továbbiakban azt javasolja, hogy — mivel az Ulászló király uralkodása idején megállapított s akkor igen nagy összeget képviselő 300 forintos fellebbezési alsó értékhatár az árak fokozatos emelkedése miatt azóta erősen leszállott — az 1000 forint perértékig terjedő ügyekben mind a tárnoki szék, mind pedig a személynöki szék végső fokon ítélkezzék.

84 Ez a kompromisszumos javaslat ésszerűnek tekinthető, mert annak megvalósítása esetén a városi bíróságok előtt indult perekben illetékes fórumok száma eggyel csökkent volna, és ez más vonatkozásban is javította volna a nehézkesen működő jogszolgáltatást. A kancellária javaslatát azonban Mária Terézia nem fogadta el, hanem — az 1744. január 14-i rendelet alapján — 1746. november 14-én kiadott egy újabb rendelkezést, melynek értelmében az említett pereket a kir. curiához kell fellebbezni mindaddig, amíg az országgyűlés másként nem határoz. Az 1744. évihez hasonlóan ez a rendelet sem mondja ki, hogy a pereket a királyi táblához vagy a hétszemélyes táblához kell-e felküldeni; de a kir. curiához való fellebbezés -— mint fentebb láttuk — azt jelentette, hogy először annak alsóbb fóruma, a királyi tábla volt illetékes. A perlekedő felek költségeinek csökkentésére is gondolt a királynő, elrendelte ugyanis, hogy a pereket taxa lefizetése nélkül kell a kir. curián felvenni, illetve megvizsgálni.

85 83 ,,. . . transmissones omnes . . . etiam liberis civitatibus ... in curiam regiam appellatae." A 1. Kanc. lt. Originales referadae 1746. N° 132. 84 Uo. 85 O 93. Tárnoki lt. Acta tav. A Fasc. Xa 13. — Lásd még: A 35. Kanc. lt. Conceptus expeditionum 1746. november. JN2 39. Meg kell jegyeznünk, hogy a rendeletben fog-