Veres Miklós: A tárnoki hatóság és tárnoki szék : 1526–1849 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, III. Hatóság- és hivataltörténet 2. Budapest, 1968)

I. A tárnoki jogszolgáltatás fejlődése

személyes jelenlét bíróságán a polgári (városi) jogban és jogszokásokban jártas tekintélyes férfiaknak kellett megvizsgálni. A királyi személyes jelenlét helytartója pedig a bíráskodásban a királyi tábla elnöke, akit közönséges szóval személynőknek neveznek. így tehát a király által kinevezett személynök ezen ügyek megítéléséből nem zárható ki, aki egyébként mindebből ki lenne rekesztve, ha az ügyek a királyi tábla mellőzésével egyenesen a hétszemélyes táblához küldetnének fel. A kancellária a királyi táblához való fellebbezés mellett érvelve, hivatkozik az 1659. évi 34. tc.-re is, mely elrendeli, hogy az ítélőmesterektől, a megyéktől és szabad királyi városoktól minden fellebbezést, ahogy a báni széktől a királyi curiara átküldött fellebbezett ügyeket is, amennyiben a nyolcados törvényszékek minden évben nem volnának megtarthatók — amint a törvénycikk mondja s a kancellária idézi — a nádor által kitűzendő törvényszakon kell megvizsgálni. Ebből következik — mondja a kancellária —, hogy a városi ügyek a törvény szerint a királyi curiához fellebbezendők és ugyanott vizsgálandók meg. E törvénycikk alapján néhány pert a királyi curia keretében, a királyi táblán meg is vizsgáltak, a Nádasdy Lipót tárnokmester által felküldött „dokumentumokból és példányokból". A kancellária a továbbiakban azt fejtegeti, hogy az 1723. évi 26. tc. értelmében addig a nádor és az országbíró ítélkezése alá [vagyis a hétszemélyes tábla elé — V. M.] tartozott országgyűlésileg kijelölt (causae articulares) és magszakadási ügyeken kívül bármilyen más, az országlakosokat érintő ügyek a királyi tábla hatáskörébe tartoznak, s innen fellebbezhetők tovább a hétszemélyes tábla elé. Egyébként még a nemeseknek a vármegyéktől és a kerületi tábláktól fellebbezett ügyei sem mehetnek közvetlenül a hétszemélyes táblához, hanem azokat először a királyi táblán vizsgálják meg, s csak azután fellebbezhetők oda. így a városi ügyeket is, amelyeket a tárnoki jog említett 39. cikkelye értelmében a személynökhöz fellebeztek, a kir. táblán kell megvizsgálni. A kancellária a curiai gyakorlattal sem tartja összeegyeztethetőnek, hogy a fellebbezett tárnokszéki perek közvetlenül a hétszemélyes tábla elé kerüljenek. Mint itt kifejti, a hétszemélyes tábla és a királyi tábla együtt alkotja a kir. curiát, következésképpen előbbi csak olyan ügyeket tárgyal, amelyeket az utóbbi fórumon már megvizsgáltak s ide fellebbvittek. Az új rendelkezések szerint a hétszemélyes tábla a királyi táblától elkülönítve ülésezik, s az ítéleteket sem szokta a feleknek kihirdetni, és a megszerkesztendő kiadmányokhoz szükséges pecséttel sem rendelkezik. Az ítéleteket a királyi táblán hirdetik ki, és magukat a pereket a királyi tábla elnökénél, a személynöknél levő királyi bírósági pecséttel kiadmányozzák. A fellebbezésnek, a perek megvizsgálásának és a kiadományozásnak ezt az országgyűlés által is jóváhagyott, régi szokás szerinti útját kell követni a városi ügyek tekintetében is. Az e szabályoktól való eltérést s az országgyűlésen kívüli újítások bevezetését a kancellária nem tartotta elfogadhatónak. A kancellária Csáky Zsigmondnak azzal az érvelésével sem ért egyet, hogy a királyi táblához való fellebbezés a tárnokmesteri tekintélyt csorbítaná. Megállapítja, hogy a báni széktől a királyi curiához fellebbezett ügyeket is először a királyi táblán vizsgálják meg. így tehát, ha a bán számára (aki az országgyűlési ülésrendben a tárnokmestert megelőzi) a királyi tábla fóruma nem sértő, nem látja az okát, hogy a tárnokmester a városi ügyek fellebbvitele tekintetében ugyanazt a fórumot miért tartja sértőnek ? A kancellária végül megállapítja, hogy az országban figyelembe veendő egységesítés elve is megköveteli, hogy valamint minden más, bár-