Veres Miklós: A tárnoki hatóság és tárnoki szék : 1526–1849 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, III. Hatóság- és hivataltörténet 2. Budapest, 1968)

I. A tárnoki jogszolgáltatás fejlődése

b) A fellebbvitel rendezése és kísérlet horvát tárnoki fórum létesítésére a XVIII. század közepén Az 1723. évi bírósági reform előtti időszakban a tárnoki székre fellebbezett, ott megvizsgált és ítélettel bevégzett pereket — II. Ulászló 1499. évi 1., illetve 4. tárnoki cikkelye értelmében — 300 forint értékhatáron felül a kir. curia keretéből kivált különbíróság, a személynöki szék elé lehetett harmadfokon továbbvinni. A tárnoki szék jegyzőkönyvének tanúsága szerint az 1561 és 1619 közötti időszakban mindössze 23 pert vittek tovább a személynöki székre, az ezt követő több mint egy évszázad folyamán pedig egyet sem. A tárnoki széktől való fellebbvitel tehát 1619 és 1733 között gyakorlatilag szünetelt. Ennek fő oka nyilvánvalóan az, hogy e háborúktól és pusztulásoktól sújtott időszakban a tárnoki szék nagyon rendszertelenül működött. Mint láttuk, e hosszú idő alatt mindössze 15 ülésszakot (az 1681. évi országgyűlési ülésszakkal együtt 16-ot) tartottak, s azokon Összesen 99 pert vizsgáltak meg. A perek egy részét a tárnoki széktől nem is lehetett továbbvinni, mert azok a törvényben előírt 300 forintos értékhatárt nem érték el. Azok a perek viszont, amelyek ennek a követelménynek megfeleltek, talán azért nem kerültek fellebbvitelre, mert a felek a tárnoki szék ítéletében megnyugodtak. Csáky Zsigmond tárnokmester a kancelláriához küldött véleményes jelentésében az ülés jegyzőkönyvek alapján csak 1619ig tudott pereket kimutatni, amelyek fellebbezés útján a személynöki szék elé kerültek. A feudális kori jogbizonytalanságot mutatja viszont, hogy mivel a továbbvitel hosszú ideig szünetelt, az illetékes fórumról is megfeledkeztek. Mint a tárnoki szék és a királyi tábla ülésjegyzőkönyvéből s több más iratból kitűnik, a tárnoki széktől való további fellebbezés kérdése 1733-ban az alábbi üggyel kapcsolatban vetődött fel. Sigray László 1728-ban Paluska Antal hétszemélyes táblai bíró ellen egy pozsonyi ház visszaszerzéséért a város törvényszéke előtt pert indított. Az ügy fellebbezés útján a tárnoki szék elé került, mely az első fokú bíróság döntését jóváhagyva, 1733. november 23-án ítéletet hozott. A felperes a másodfokú döntésbe nem nyugodott bele, s ügyét megvizsgálásra „a király személyes jelenlétéhez" fellebbezte és oda átküldeni kérte (de Sede Thavernicali in praesentiam et conspectum Majestatis. . . . appellavit et transmitti postulavit). A pert a fél kérelmére Csáky Zsigmond tárnokmester 1733. december 19-én felsőbb döntés végett a kancelláriához küldte fel. A kancellária — a jogszolgáltatás legfőbb felügyeleti hatósága — nem tudta, hogy a perrel minek kellene történnie. S mivel a fellebbviteli gyakorlatot nem ismerte, mielőtt Sigray instanciájára valamit határozott volna, azt az uralkodó elé terjesztette. III. Károly 1734. február 20-án kelt rendeletében az illetékes szervektől véleményes jelentést kért arra vonatkozóan, hogy a fellebbezés a tárnoki és a személynöki széktől a királyi curiához (a hétszemélyes táblából s a királyi táblából álló felsőbírósághoz) történjék-e? A rendelet alapján ad Albam crucem). Itt kell megemlítenünk, hogy a pozsonyi törvényszakokat általában az országgyűlések színhelyéül is szolgáló „zöld ház"-ban (domus viridis vagy Grün Stübl) tartották, de 1783-ban és 1784-ben egy magánházban (in domo antehac Carolina, modo Stahrenbergiana) üléseztek. Budán csak 1785-ben vették igénybe a városháza épületét (in domo curiali civica). Azontúl mind a budai, mind a pesti törvényszakokat mindkét helyen a városházán tartották meg.