Veres Miklós: A tárnoki hatóság és tárnoki szék : 1526–1849 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, III. Hatóság- és hivataltörténet 2. Budapest, 1968)

I. A tárnoki jogszolgáltatás fejlődése

rendeletek hatása e fórum viszonylag rendszeresebb és jobb működésében is megmutatkozott. Az általános politikai helyzet konszolidálódása ellenére a városok többsége a XVIII. század első felében nem vagy alig fejlődött. Az ipari árutermelés és forgalom alacsony foka, a közlekedés korlátozottsága, a hazai réteg kiszorulása a kereskedelemből bénítólag hatott a városok fejlődésére, a városi polgárság megerősödésére is. A korábbi századokban az ipar és kereskedelem révén gyarapodott felvidéki városok fejlődése — egy-kettő kivételével — megakadt, sőt hanyatlásnak indult. Ezzel szemben rohamosan fejlődtek az alföldi mezővárosok, elsősorban Debrecen és Szeged,

64 amelyek — mint láttuk — 1693, illetve 1722 óta már tárnoki városok voltak. Ugyancsak rohamos fejlődésnek indult Pest városa is, mely sokat köszönhetett annak, hogy mellette folyik a sokféle kihasználásra alkalmas nagy hajóút, a Duna és érintette a Kelet és Nyugat között lebonyolódó nagy átmenő forgalom is.

65 A gazdasági fejlődés élvonalában járó, említett városok lélekszámának rohamos növekedésével együtt nőtt a fellebbezésre kerülő perek tömege is. Ez a törvényszakok gyakoribb tartását tette szükségessé, de — mint fentebb láttuk — azok összehívását felsőbb rendelkezések is szorgalmazták. Növekedett a perek száma újabb tárnoki városok felvétele révén is. így pl. az 1724 és 1749 között eltelt negyed évszázad alatt 1744-ben Korpona és Győr, 1748-ban Újvidék, 1749-ben pedig Zombor város került a tárnokmester joghatósága, illetve a tárnoki szék ítélkezése alá. Ez, valamint a két vezető tárnoki város, Buda és Pest — már fentebb tárgyalt — szabad királyi városi jogainak visszaállítása is hozzájárult ahhoz, hogy e rövid időszak alatt jóval több törvényszakot tartottak, mint a XVII. század második felében és a XVIII. század első két évtizedében együttvéve. A már ismertetett 1723. évi törvényszak után ugyanis 1725-ben már újból összeült a tárnoki szék, ezúttal Pesten, majd 1727-ben ugyanott került sor a következő ülésszak megtartására. Ekkorra — úgy látszik — jelentős számú per gyűlt össze, ami szükségessé tette a tárnoki szék törvényszünet alatti ülésezését is. Ez év március 29-i ülésén ugyanis ilyen értelmű határozatot hoztak.

66 A tárnoki szék folytatta az ítélkezést a következő, 1728. évi törvényszak alatt is, amit Pozsonyban rendeztek meg, majd ötéves szünet után, 1733-ban Pesten ült össze újból. Bár a törvényszakok gyakoribbá válásával és meghosszabbodásával, valamint a törvényszünet alatti ítélkezéssel jelentősen javult a tárnoki szék munkája, az még mindig nem felelt meg az élet által megkövetelt igényeknek. Ehhez az is hozzájárult, hogy a tárnokmesterek sem álltak mindenkor hivatásuk magaslatán, pedig az egyre nagyobb számú, elintézésre váró per sürgetően megkövetelte a törvényszakok időben történő megtartását. Csáky Zsigmond tárnokmestert pl. 1736-ban királyi rendelettel kellett a törvényszak haladéktalan összehívására rászorítani, amit III. Károly a peres felektől hozzá beérkezett panaszok orvoslásaként adott ki. Ennek ellenére a tárnoki szék csak a következő esztendőben ült 64 Magyarország története a késői feudalizmus korszakában 1526 —1790. Ember Győző: A gyarmatosító Habsburg-abszolutizmus kiépülése Magyarországon, 1711 — 54. Bp. 1957. Egyetemi tankönyv 1/1. 297. 1. 65 Pásztor Mihály: Buda és Pest a török uralom után. Stat. Közlemények 73. Bp. 1935. 48. 1. 66 O 92. Tárnoki lt. Prot. sed. tav. I. 258. fol.