Ember Győző: Az újkori magyar közigazgatás története Mohácstól a török kiűzéséig (Magyar Országos Levéltár kiadványai, III. Hatóság- és hivataltörténet 1. Budapest, 1946)

Bevezetés

listae), akik lovak által vontatott gépszerkezet segítségével a sókockákat a bányákból napfényre hozták, a kerekesek (kerekistae, milliaristae), akik a sót a gépelyhez, majd a raktárba hordták. A sóvágók és a sószállítók már nem tartoztak szorosan a kamarai szervezetbe, szolgálati viszonyukkal nem annyira a közigazgatás-, mint inkább a gazdaság- és társadalomtörténelem hivatott foglalkozni. Egy részük a bányák mellett települt és királyi földesuraság alatt álló városok (oppidumok) lakosai közül került ki, akik különböző kiváltságaik ellenében földesúri szolgáltatásként tartoztak sót bányászni és szállítani, de nem robotban, hanem szerződésileg szabályozott fizetés ellenében.

1

) Más részük idegenből szerződött a bányákhoz, ezeket jövevényeknek (advenae, peregrini) nevezték. Mind a sóvágókat (sectores), mind pedig a sószállítókat (celeristae) bírák vagy dékánok (iudices, decani) vezették, a kamaragróf és az alkamarások velük tárgyaltak, amikor valami elintézni valójuk volt a munkásokkal. Az erdélyi sókamarák Fráter György alatt. Fráter György, mialatt a gyermek János Zsigmond nevében Erdélyt kormányozta, a kamaraispáni tisztséget nem töltötte be, hanem az alkamarásokat saját maga nevezte ki és számoltatta el.

2

) Halála után a kamarai szervezet, megfelelő irányítás és ellenőrzés hiányában, bomladozni kezdett, í. Ferdinánd biztosai, amikor 1552-ben a sóbányákat sorra megvizsgálták, az egyes kamaráknál a következő személyzetet találták: Tordán a főkamarát ideiglenesen Hanvay György, gömörmegyei nemes ember vezette, aki korábban tíz éven át a vízaknai kamara élén állott. Szolgálati viszonyát azonban addig még nem állapították meg. Mellette egy számtartó, egy sáfár, egy szakács, egy kertész, egy kovács, egy faggyúosztó, két máglyás,

3

) három gépelyes és négy kerekes működött, valamint egy gázlóőr (iudex seu custos vadi), akinek az »volt a feladata, hogy a sócsempészést megakadályozza. Kolozson Zilahy Ferenc, a kolozsmonostori apátság udvarbírája, volt az alkamarás, Dési Máté deák a számtartó írnok, aki a kamarát tulajdonképpen vezette, minthogy az apátsági udvarbíró csak ritkán látogatta meg a bányát. Egy kulcsár (claviger), egy szakács, egy kovács, egy faggyúosztó, egy máglyás,

4

) egy gépelyes és négy kerekes egészítette ki a személyzetet. Désen két sóbánya volt, a cseraknai és a désaknai. Itt bányászták egész Magyarországon a legtisztább sót, itt épült a legszebb kamaraház. Cseraknán egy kovács, egy máglyás, két gépelyes és négy kerekes szolgált, Désaknán hasonlóképpen. A kamarát Fráter György halála előtt néhány évig Dobay János igazgatta, a biztosok látogatása idején ideiglenesen ugyancsak Hanvay György irányította. Erre nézve I. Vízaknai sóvágás és sószállítás rendje 1639-ben. Magyar Gazdaságtörténelmi Szemle, 1898, 163—165.1. Ekkor a város lakosai tartoztak évenkint 400+32 sót fizetés nélkül, 100+11 sót pedig fizetésért kivágni, 40 posztós, azaz szerződéses sóvágót tartani, továbbá 5000 sót fizetésért a sókikötőbe szállítani. a

) A János király halálát követő zavaros időkben, amíg Martinuzzi a kormányt még nem vette kezébe, 1541-ben Majláth István és Bornemissza Boldizsár kapitányok osztozkodtak az erdélyi sóbányákon. Erdélyi Országgyűlési Emlékek, I. k. 21, 64. 1. 3

) Turi Kristóf deák és Lippai János deák, mindketten Hanvay György servitorai. Engel i. m. 2. k. 24. 1. 4

) Kelemen deák. U. o. 28. I.