Ember Győző: Az újkori magyar közigazgatás története Mohácstól a török kiűzéséig (Magyar Országos Levéltár kiadványai, III. Hatóság- és hivataltörténet 1. Budapest, 1946)
Bevezetés
Báthory István 1585-ben harmadik kormányformául a kormányzóságot választotta Erdély számára, Giczy Jánost Erdélyország kormányzójává (gubernátor regni Transsilvaniae) nevezte ki. A hatalom, amellyel felruházta, kiterjedt az államkormányzat minden ágára, úgyhogy Giczyben tulajdonképen. Báthory István erdélyi helytartóját kell látnunk. A helytartói névtől valószínűleg Fráter György emléke miatt idegenkedett a lengyel király, ezért választotta inkább az egészen új (legalábbis Erdélyben) kormányzói címet, amihez még semmilyen tapasztalat sem fűződött. A kormányzónak állandóan a fejedelem (Báthory következetesen így nevezte öccsét) udvarában, Gyulafehérvárott kellett tartózkodnia. A fejedelmi tanács (Báthory senatusnak mondta) a kormányzónak éppúgy rendelkezésére állott, mint a helytartóknak. Tagjai azonban nem voltak kötelesek az udvarban élni, hanem csak a kormányzó hívására gyűltek össze, ha az szükségesnek találta, hogy valamilyen kérdést megtárgyaljon velük. Ez a rendelkezés a gyakorlatban a névleg meghagyott tanács mellőzését jelentette, hiszen a kormányzó megtehette, hogy a tanácsosokat egyszer sem hívja össze. Báthory bizalmát Giczy iránt bizonyítja, hogy aránylag nagy önállósággal ruházta feL nagyobbal, mint a helytartókat. Csak azokat az ügyeket kellett a király elé terjesztenie, amelyeket különös fontosságúaknak ítélt, s amelyekben a tanács bevonásával sem tudott dönteni. Hatásköre az államélet minden területére kiterjedt: külföldi követeket fogadhatott, összehívhatta az országgyűlést, legfelső fokon ítélkezett, rendelkezett nemcsak a zsoldosok, hanem a 3 nemzet hadbahívott katonái fölött is, elbocsáthatta és kinevezthette a várak és várbirtokok tisztjeit és tisztviselőit (kivéve Várad és Karánsebes kapitányait, akiket csak a király hozzájárulásával tehetett*le), 32 telkesnél kisebb jószágokat adományozhatott, nemességre emelhetett, fejedelmi jövedelmeket magánosok részére kiutalhatott, röviden, mint kinevező oklevele mondotta, teljes hatalmat (rerum omnium summám) kapott, amit csak néhány kivétel korlátozott. Rendelkezni azonban nem a saját, hanem akiskorú fejedelem nevében rendelkezhetett, akinek nevét az okleveleken ő írta alá. Az okleveleket a kancellár ellenjegyezte, aki hivatalával a kormányzói munka írásbeli részét végezte, s feltehetőleg az érdembeni ügyintézésben is segítségére volt a kormányzónak, már csak azért is, mert ő volt a tanácsnak egyetlen tagja, aki tiszténél fogva ugyancsak állandóan az udvarban tartózkodott. 1 ) Giczy kormányzóságának részleteit és eredményeit a történelemírás még nem vizsgálta meg. Erőskezű ember volt, amit az is bizonyít, hogy Báthory Istvánnak 1586 januárjában bekövetkezett halála után is megtartotta a kormányzói méltóságot. De az idő már eljárt fölötte, s a fiatal Báthoryak szilaj vére nem szívesen tűrte a józan gyámságot. 1587-ben a fejedelem unokatestvére, somlyai Báthory István akarta megbuktatni, de terve meghiúsult, mert a török ragaszkodott a megbízható kormányzóhoz. 2 ) Mikor azonban észrevette, hogy az ifjú fejedelem maga akarja átvenni az uralmat, megrendült egészségére hivatkozva, s ez nem üres kifogás volt, önként félreállt. x ) Giczyre 1. Jakab Elek akadémiai értekezését: A Ghyczyek Erdély történetében különös tekintettel a kormányzói intézményre. Bp. 1876. (Értekezések a történelmi tudományok köréből, VI. k.) Jakab szerint (Miles Mátyás : Siebenbürgischer Würgengel c. munkája nyomán) Giczyt az erdélyi rendek választották kormányzóvá és Báthory a választást csak megerősítette. (27. I.) Ezt a véleményt már Szilágyi Sándor megcáfolta. E. 0. E. III. k. 63—64. 1. Kár, hogy Jakab nem vizsgálta meg Giczy kormányzói működését. Ez a feladat még megoldásra vár. 2 ) E. O. E. III. k. 73. 1.
