Ember Győző: Az újkori magyar közigazgatás története Mohácstól a török kiűzéséig (Magyar Országos Levéltár kiadványai, III. Hatóság- és hivataltörténet 1. Budapest, 1946)
Bevezetés
tották. A máramarosi sókamarák múltjára vonatkozólag csak egy-két töredékes adat áll rendelkezésünkre. A Mátyás király halálát követő zavaros időkben a Jagellók a huszti várbirtokot többnyire bérbeadták, vagy elzálogosították, csak ritkán tartották kincstári igazgatás alatt. Mátyás király utolsó éveiben Huszt vára, a rónai vagy rónaszéki kastély és a máramarosi sókamarák Beatrix királyné birtokában voltak. II. Ulászló azután az egész uradalmat zálogba adta Perényi Gábornak, a sókamarák ispánjának. II. Lajos trónraléptekor, 1516ban, Perényi Gábor az uradalom felét visszaadta a királynak, másik felét azonban 10.000 forintos követelése fejében megtartotta. Az uradalmat, benne a sókamarákat, ettől kezdve az uralkodó és Perényi Gábor tisztviselői közösen kezelték. A kezelő szervezetet és munkáját közelebbről nem ismerjük. 1 ) Hogy a zálogkiváltásra mikor került sor, nem tudjuk. Lehet, hogy csak 1522-ben, amikor t. i. II. Lajos egyéb javakkal együtt a máramarosi sókamarákat is feleségének, Habsburg Annának adományozta. 2 ) A királynéi gazdálkodásról ugyancsak semmit sem tudunk. 1541-ben I. Ferdinánd Majláth István erdélyi vajdának és székely ispánnak adta bérbe a huszti uradalmat a máramarosi sókamarákkkal együtt. 3 ) 1546-ban Majláthlstván özvegye, Nádasdy Anna, már csak az uradalom jövedelmének felét élvezte, az igazgatás munkáját, élén Broderich Mátyás huszti várnaggyal, a máramarosi sókamarák grófjával vagy ispánjával (comes-ével),királyitisztviselők végezték. 4 ) I. Ferdinánd, mint a magyarországi pénzügyigazgatás egyéb ágaiban, a máramarosi sóbányászatnál és sókereskedelemnél is, a bérletrendszer kiküszöbölését és a kincstári igazgatás megszilárdítását tűzte ki céljául. Törekvése a rendek helyeslésével is találkozott. Az országgyűlés 1548-ban kérte az uralkodót, hogy a máramarosi sókamarákkal törődjék, s állítson fel bányakamarákat, azaz sóárusító szerveket. Egyben megengedte, hogy a sókamaráktól távoleső Árva, Liptó és Turóc megyék lakossága lengyel, Szlavónia népe pedig tengermelléki sót vásárolhasson. 5 ) A felsőmagyarországi megyék csak akkor vehettek lengyel sót, ha a királyi kamarák készlete kifogyott. 6 ) A máramarosi sóbányászat ügyének rendezésére í548-ban került sor. I. Ferdinánd két királyi biztost küldött ki a feladat megoldására, a magyar kamara tanácsosait: Werner György sárosi kapitányt és Dessewffy Jánost. Küldetésüknek legfontosabb eredménye a huszti, illetve máramarosi katonai és bányászati igazgatás szétválasztása lett. Mint már említettük, 1549 előtt a huszti várnagy egyben máramarosi sókamaragróf is volt, azaz a katonai és a bányászati vezetés egy kézben összpontosult. Az uralkodó 1548-ban szakított ezzel a rendszerrel. Broderich (Brodarich) Mátyás és Mekcsey István huszti várnagyokat és máramarosi sókamaragrófokat felmentette, huszti várnaggyá Thoroczkóy Antalt, máramarosi sókamaragróffá pedig Makay Tamás szepesi kanonokot nevezte ki, akiket a két királyi biztos vezetett be hivatalukba. 7 ) x ) Schmidt, Franz Anton: Chronologisch-systematische Sammlung der Berggesetze der Königreiche Ungarrt, Kroatien, Dalmaíien, Slavonien und des Grossfürstenthumes Siebenbürgen. Wien, 1834. I. k. 85. 1. 2 ) Az 1516-ban kötött egyezség a huszti várnagyon kívül kamarai faktorokat és Írnokokat említ. Valószínű azonban, hogy más tisztviselők is voltak. (A máramarosi sóbányák II. Lajos trónraléptekor. Magyar Gazdaságtörténelmi Szemle, 1897,139—141. I.) 8 ) Schmidt i. m. I. k. 145. 1. *) Schmidt i. m. I. k. 164. 1. ») 1548 : 29. tc. •) 1550 : 68. tc. ') A kir. biztosok 1548. dec. 12-én kelt utasítását 1. Orsz. Lvt. Kam. lvt. Libri instr. XI. 97.
