Ember Győző: Az újkori magyar közigazgatás története Mohácstól a török kiűzéséig (Magyar Országos Levéltár kiadványai, III. Hatóság- és hivataltörténet 1. Budapest, 1946)
Bevezetés
utasítást készítettek, s közvetlenül azután, 1561. szeptember 4-én, az udvari kamara elkészítette azt a tervezetet is, amelyet a harmincadosok utasításánál a magyar kamarának alapul kellett vennie. 1 ) Pozsonyban ezt a tervezetet 1563. március 31-én néhány új ponttal egészítették ki, s a harmincadosok és ellenőrök hivatalbaléptekor a helyi viszonyoknak megfelelő változtatásokkal állították ki. 2 ) A kinevezés joga az uralkodót illette meg, hasonlóképen az elbocsátásé, mindkettőt a magyar kamara előterjesztése alapján gyakorolta. Az utasítások mindig a király nevében rendelkeztek, a fennmaradt eredeti példányok azt mutatják, hogy -eleinte a kamarai tanácsosok aláírásukkal és a kamara pecsétjével erősítették meg. Az uralkodó nem írta azokat alá. 1600-ból maradt fenn az első eredeti harmincadosi utasítás, amely nem a kamarai tanácsban, hanem a számvevőhivatalban kelt. Ezt is a tanácsosok írták alá, de nem a kamarai, hanem saját pecsétükkel pecsételték meg. 8 ) Az is előfordult, hogy az utasításon csak egy tanácsos aláírása és pecsétje szerepelt.*) A XVII. században a legtöbb utasítás a számvevőhivatalban készült és a kamara pecsétje adta meg erejét. A harmincadok monográfusa hivatott ezeket tüzetesen megvizsgálni és megállapítani, hogy a harmincadkezelésben mikor és milyen újításokat vezettek be. Annyit részletesebb kutatás nélkül is lehet látni, hogy a hivatali gyakorlat főbb szabályai már a XVI. század első felében kialakultak, s lényegükben a XVIII. század elejéig változatlanok maradtak. A pozsonyi kamara alatt működő harmincadhivatalok. A következőkben megkísérlem összeállítani, hogy a XVI. és XVII. században a két magyarországi kamara, a pozsonyi és a szepesi főhatósága alatt hol és mikor működtek harmincadhivatalok. Az összeállítást a kamarai pénztárnokok és ellenőrök pénztári naplói (regesta), számadásai (rationes) és összefoglaló kivonatai (extractus), továbbá a számvevők feljegyzési könyvei (libri assignationum) alapján készítettem el, amelyek azonban sajnos csak néhány évből maradtak korunkra, úgyhogy csak töredékes képet nyújtanak. Kiegészítésül felhasználtam az utasítások adatait is. A pénztárkönyvek forrásértéke kétségtelenül nagyobb, mint az utasításoké, mivel nem a célkitűzést, hanem az elért eredményt, a való helyzetet mutatják. Bizonyos tekintetben az utasítások mégis többet mondanak. Olykor pl. felsorolják a harmincadhivatal alá tartozó leányhelyeket is, amelyeket a pénztárkönyvek csak ritkán említenek, mivel a leányhivatalok a jövedelmet a főharmincadnak szolgáltatták be, a kamarákkal csak annak kellett elszámolnia. Legbecsesebb források a harmincadosi naplók és számadások lennének, ezek azonban szinte kivétel nélkül elpusztultak, mint a történeti értékek iránt érzéketlen iratselejtezés áldozatai. A pozsonyi kamara alá a XVI. században csak az Északnyugati Felvidék harmincadhivatalai tartoztak, kivéve az alsóausztriai kamara alá rendelt pozsonyi csoportot, továbbá azokat a helyeket, amelyeket a török x ) Egykorú másolata Orsz. Lvt. Kam. lvt. Instr. III. k., 60. 1. 2 ) Forma instructionis tricesimatorum és forma instructionis contrascribarum apud tricésimas. Orsz. Lvt. Kam. lvt. Instr. II. k., 82 .és 83. sz. 3 ) U. o. Instr. V. k., 186. 1. *) U. o. Instr. V. k., 115. 1.
