Ember Győző: Az újkori magyar közigazgatás története Mohácstól a török kiűzéséig (Magyar Országos Levéltár kiadványai, III. Hatóság- és hivataltörténet 1. Budapest, 1946)
Bevezetés
láriai tanácsosok, a főpapok és az országbárók kaptak meghívót. Itt határoztak a legfontosabb kül- és belpolitikai kérdésekben, míg a mindennapi ügyeket a különböző szakhivatalok intézték el. A magyarokat természetesen csak akkor hívták meg, amikor az országról tanácskoztak, de akkor sem mindenkor. A miniszteri konferenciák jegyzőkönyvei azt bizonyítják, hogy a legkényesebb kérdéseket az uralkodó egy-két legbizalmasabb tanácsosával tárgyalta meg. Ezek között rendszerint volt egy, aki a magyar ügyek szakemberének számított, az 1720-as években pl. gróf Sinzendorf Lajos. Ennek viszont megvoltak a maga magyar bizalmasai, így Sinzendorfnak gróf Erdődy Ádám nyitrai és gróf Esterházy Imre zágrábi püspökök. A magyar tanácsosok ilyen módon közvetve mégis megtalálták azt az utat, amelyen az uralkodó döntésére befolyást gyakorolhattak. Ezt azonban csak akkor tehették meg, ha szakítottak a rendi felfogással és államelméletüket a fejedelmi hatalom szolgálatába állították. Esterházy Imre pl., aki később kancellár és esztergomi érsek lett, a törvények és a közjó viszonyát ugyanúgy ítélte meg, mint a XVI. század országgyűlésein a királyi leiratok, a közösség javát ő is fontosabbnak tartotta, mint a törvények betűjét. Minden uralkodónak volt azután egy-két egészen meghitt embere, ezek a magyar ügyekben ugyancsak döntő szerepet játszottak. Az 1720-as években III. Károly udvarában Mannagetta János György, a titkos tanács előadója és titkára volt az, akinek befolyása még a magyar tanácsosokét, sőt az áilamminiszterekét is túlszárnyalta. Végeredményben pedig az uralkodók egyéni tulajdonságai is döntő súllyal estek a latba, mert a sok tanácsos egymásnak gyakran ellentmondó véleményén eligazodni nem volt könnyű feladat. 1 ) A magyar tanácsosok résztvétele a miniszteri konferenciákon egész a XVIII. század közepéig kimutatható, de a magyar tanács nevével ebben az időben már nem találkozunk. A miniszteri konferenciák anyagát a magyar kancellária készítette elő, amelynek tanácsosai a tárgyalásokon is döntő szerepet játszottak. A XVI. és XVII. század jellegzetes magyar szervének, a középkori királyi tanácsból kifejlődött consilium Hungaricumnak örökébe a kancellária lépett, amelynek tanácsosai, amint láttuk, eredetükben a magyar tanács állandó képviselettel megbízott tagjai voltak. 13. §. A helytartóság. A magyar államkormányzatnak központi szerve, amint láttuk, az egész XVI. és XVII. században, sőt még a XVIII. század első negyedében is a magyar tanács néven szereplő királyi tanács maradt. Jellegzetes középkori vonásait mindvégig megtartotta, nem alakult át újkori értelemben vett, rendszeresen működő hivatallá. Ellentétben a fejedelmi hatalom szolgálatába szegődő nyugati központi hatóságokkal, mint a főnemesi osztály képviselője, az idegen uralkodóval szemben rendi jellegét mindvégig megőrizte, döntő szerepet játszott az országgyűlési tárgyalásokon, működését a szorosabb értelemben vett közigazgatás helyett közjogi téren, az alkotx ) Az 1720-as évek viszonyaira 1. Ember Győző: A commissariatus provinciális felállítása Magyarországon 1723-ban. Kny. a bécsi Gr. Klebelsberg K. M. Történetkutató Int. 1934. évkönyvéből. 9—11. 1.
