Ember Győző: Az újkori magyar közigazgatás története Mohácstól a török kiűzéséig (Magyar Országos Levéltár kiadványai, III. Hatóság- és hivataltörténet 1. Budapest, 1946)
Bevezetés
őket. 1 ) Ebben a rendeknek kétségkívül igazuk volt, de igaza volt a királyi leiratnak is, amikor azt válaszolta, hogy a magyar tanácsosokat a magyar kérdésekben eddig még mindig meghallgatták. 2 ) Azon viszont nem csodálkozhatunk, hogy ilyen tapasztalatok után az uralkodó nem rendelte tanácsosait minduntalan Bécsbe, nem fizette a külön napidíjakat, amikor a tanács éppen a legfontosabb kérdésekben nem foglalt állást, hanem azt kívánta, hogy vigyék azokat az országgyűlés elé, akkor majd, háta mögött a zúgolódó nemességgel, kezében az adómegajánlás jogával, határoz fölöttük. Az uralkodó számára sokkal kényelmesebb megoldásnak kínálkozott, hogy igénybeveszi bécsi központi hatóságait, katonai ügyekben a haditanácsot, pénzügyekben az udvari kamarát, a legfontosabb kérdésekben pedig a titkos tanácsot. Tiszta és vegyes magyar ügyek. A rendek csakhamar rádöbbentek az új helyzetre, egyelőre azonban tájékozatlanul és tanácstalanul állottak vele szemben. Csakis így magyarázható az a végzetes tévedés és hiba, amibe a magyar tanács jogainak védelme közben beleestek. Az 1559-i tárgyalások során ugyanis azzal a kéréssel állottak elő, hogy amiként a magyarok tanácsát sohasem kérik, amikor tisztán idegen országok ügyeiben döntenek, hasonlóképen azokban a kérdésekben, amelyek tisztán és határozottan Magyarország szabadságaira és kiváltságaira vonatkoznak, idegeneket ne hallgassanak meg. 3 ) Az uralkodó ezt a kívánságot teljesítette és az 1559. évi VIII. t.-c. szórólszóra törvénybe iktatta. A rendek ezáltal hallgatólagosan elismerték az idegen befolyás jogosságát mindazokban a kérdésekben, amelyek nem vonatkoznak tisztán és határozottan az ország szabadságaira és kiváltságaira. A híressé vált és sokat idézett 1569. évi XXXVIII. t.-c. csak részletesebben fejtette ki a 10 évvel korábban elfogadott elvet, amikor kimondotta, hogy az igazságszolgáltatásra, az ország jogaira és szabadságaira vonatkozó ügyeket a magyar tanács, a kamaraiakat a kamara, a hadiakat pedig a haditanács tárgyalja. Hogy pedig az ügyintézést megkönnyítsék, a jövőben az udvari kamaránál és a haditanácsnál 2—2 tolmács fog a felek rendelkezésére állni. A magyar országgyűlés ezáltal elismerte a tisztán magyar (negotia mere Hungarica) és a vegyes ügyek (negotia mixta) megkülönböztetését, s a magyar tanács illetékességét csak az előbbiekre tudta biztosítani. Jellemző a kor felfogására, amelyben ez az államkormányzati önállóságunk szempontjából jogi mélypontot jelző törvénycikk megszületett, az a vélemény, amit a rendek panaszára a magyar kamara adott. Minthogy, mond otta a felterjesztés, Magyarország sorsa úgy fordult, hogy nemcsak idegen segítségre szorul, hanem az idegen tanácsot sem nélkülözheti, a magyar tanácsosok nem csodálkozhatnak azon, hogy a külföldön élő uralkodó tanácsosai távollétében a fontosabb kérdésekben meghallgatja német tanácsadóit. Azt sem kifogásolhatják a rendek, hogy a magyar ügyeket különböző *) u. o. IV., 220—221. i. 2 ) U. o. IV., 242. !. 3 ) Videretur statibus et ordinibus iustum esse, ut quemadmodum Hungari nunquam adhibentur negotiis et consiliis pure aliena regna concernentibus, sic etiam alieni iis, quae pure et praecise ad libertates et privilegia regni Hungáriáé spectant, non adhibeantur. U. o. IV., 257. 1.
