Ember Győző: Az újkori magyar közigazgatás története Mohácstól a török kiűzéséig (Magyar Országos Levéltár kiadványai, III. Hatóság- és hivataltörténet 1. Budapest, 1946)

Bevezetés

Amikor Rudolf Prágába költözött, a többi központi hatósághoz hasonlóan valószínűleg a haditanács is kétfelé vált. A Bécsben hagyott osztály azonban mindig fontosabb maradt, sőt az 1600-as évek elején a prágai haditanácsnak már nincsen nyoma. Ebben az időben csak az elnök tartózkodott Rudolf udvarában, a tanács Bécsben működött, de legtöbb tagja mint királyi biztos a végvidék várait látogatta. Napirenden voltak a hatásköri összeütközések a többi központi hatósággal, elsősorban a birodalmi kancelláriával és az udvari kamarával. II. Mátyás 1608-ban, amikor Rudolf Magyarországról és Ausztriáról lemondott, legelőször a haditanács és az udvari kamara viszonyát szabályozta. A helyzet azonban továbbra is zavaros maradt. Elméletben ugyan könnyen kimondhatták, hogy a kamara a hadügynek csak pénzügyi részét intézi, a gyakorlatban azonban ezt a határvonalat mégállapítani igen nehéz feladatnak bizonyult. A katonaságot és a végvárakat ellátó legkülönfélébb tisztviselők továbbra is mindkét hatóságtól függtek, rendeleteket mindkettőtől kaptak, számadással azonban csak a kamarának tartoztak. A pénzutalványozás joga csak 150 forintig illette meg a haditanácsot, azon felül már az uralkodón keresztül a kamarához kellett fordulnia. Az 1615-i utasítás azt ajánlotta, hogy a közös ügyek elintézésére vegyes üléseket tartsanak, felváltva a két hivatal helyiségeiben. Ugyancsak ez az utasítás, melyet Mátyás császárrá koronázása után adott ki, a tanács tagjainak számát, beleértve az elnököt is, hétre emelte fel. Az ügyintézésen nem változtatott, jelentékenyen kiterjesztette azonban a haditanács befolyását a határvidék parancsnokai fölé, amennyiben csak a kimondottan katonai tisztségek betöltését hagyta kezükben, a várparancsnokok és egyéb tisztviselők kinevezésének jogát azonban az uralkodó számára tartotta fenn. Ez a rendelkezés nemcsak a királyi ezredtulajdonosokat, hanem a magyarországi főkapitányokat is érzékenyen érintette. Más kérdés azután, hogy a gyakorlatban keresztül tudták-e vinni. Az osztrák állandó hadsereg születésének évében, 1650-ben a haditanács is új utasítást kapott, lényegében azonosat a korábbiakkal. A tanácsosok száma időközben erősen megnövekedett, de a legtöbb csak a címet viselte. A rendes hivatali munkában, amely 8-tól 11-ig tartott, továbbra is csak az elnök és a hat tanácsos vett részt, akik közül az egyik ettől kezdve alelnöki rangban helyettesítette az elnököt. A kamarával ezután is együttes üléseken vitatták meg a közös kérdéseket, az elnök és egy-két tanácsos a titkos tanácsban is megjelent, amikor a hadsereg ügyei kerültek szőnyegre. A fontosabb ügykörök ekkor már bizonyos fokig különváltak, külön tanácsos adta elő a hadsereg felszerelésére, élelmezésére, a legénység és a lovak sorozására és végül a végvárak karbantartására vonatkozó ügyiratokat. A kancellária munkáját 1686-ban szabályozták újra, ez az utasítás azonban még másolatban sem jutott korunkra. 10. §. Főhadbiztosság. Az 1650-i utasítás említi először a főhadibiztosságot, amely a mustramesteri tisztségből fejlődött ki önálló hivatallá. A mustramester ellenőrizte, hogy az ezredesek hogyan teljesítették szerződésileg vállalt kötelezettségüket, milyen ezredeket állítottak ki és hogyan szerelték fel. Az új hivatal, amely a katonai számadásokat ellenőrizte, eme hivatásának megfelelően a hadi-