Ember Győző: Az újkori magyar közigazgatás története Mohácstól a török kiűzéséig (Magyar Országos Levéltár kiadványai, III. Hatóság- és hivataltörténet 1. Budapest, 1946)
Bevezetés
dalom- és történettudományok közül számos rokontudományt is, hogy a hivatalok szervezetét és működését megérthessék, elsősorban a jogtudományt, illetve az alkotmánytant, azután a történeti diszciplínák közül a jog- és alkotmány-, társadalom- és gazdaságtörténelmet, az oklevéltant, hogy csak a legfontosabbakat említsük a sok közül. Ennek a szoros kapcsolatnak a közigazgatástörténelem amennyire jó hasznát veheti és vennie is kell, annyira veszélyes is ez a viszony, mert önállóságának rovására lehet, azzal fenyegeti, hogy valamelyik rokontudományág magába olvasztja, hogy aki közigazgatástörténet írásához fog, akarva nem akarva jog- vagy gazdaságtörténetet ír, avagy a diplomatika területére téved. Világosan megfigyelhetjük ezt a veszélyt, ha a közigazgatástörténelem kialakulását és mai helyzetét Európa különböző országaiban szemügyre vesszük. 1 ) Franciaországban, ahol pedig a nyugati országok közül legkorábban fejlődött ki az újkori hivatalszervezet, igazi közigazgatástörténeti irodalom, nem számítva egy-két inkább kivételnek tekinthető tanulmányt, még napjainkban sincsen. Ennek az az oka, hogy a francia történészeket elsősorban az alkotmánytörténeti fejlődés érdekelte és amikor a hivatalokat vizsgálták, a kérdésnek csak alkotmánytörténeti vonatkozásait kutatták, azokban is főleg azt, hogy a francia viszonyok mennyire egyeztek meg az angol parlament helyzetével, vagy tértek el attól. Ugyanis a népképviselet kontinensi virágkorával egyidőben megélénkülő történeti érdeklődést olyan csodálattal töltötte el a parlamentarizmus korai megjelenése Angliában, hogy vizsgálódását úgyszólván kizárólag erre az egy témára irányította. Azon pedig, hogy az angolok ugyanígy cselekedtek, ilyen körülmények között nem is csodálkozhatunk. Ez a magyarázata, hogy amikor az angol és francia hivatalokról akarunk valamit megtudni, még ma is az alkotmánytörténeti összefoglalásokat kell elővennünk. Csak legújabban indult meg a szigetországban a tulajdonképeni közigazgatástörténeti kutatás, amely az újkori fejlődés kezdetéit vizsgálva azzal a meglepő eredménnyel járt, hogy az angol hivatalok alakulása sem volt valami specifikum, hanem lényeges vonásaiban megfelelt az európai viszonyoknak. A közigazgatástörténelem önálló formában először Ausztriában és Poroszországban jelent meg. De még az osztrák történészek isinkábba hivatalok közjogi jellegét és jelentőségét dómborították ki. Azt még megállapították, legalább is nagy vonásokban, hogy a fontosabb hatóságok szervezete milyen volt, de hogy ez a szervezet azután a gyakorlatban hogyan működött, milyen eredményeket ért el, vagy mi miatt mondott csődöt, a kérdésnek ezt - az oldalát már nem tekintették meg. Mentes ettől a hibától a porosz közigazgatástörténelem, amely ennek a tudományágnak legnagyobb hatású művelője, mondhatjuk alapítója és iránytszabója, Gustav Schmoller vezetése alatt és tanítása nyomán a hivatalok működésének megismerésére helyezte a súlyt. És minthogy működésük legnagyobb jelentőségét abban állapította meg, hogy a gazdasági életet fellendítették, eme szerepüknek hangsúlyozott kiemelésével erősen gazdaságtörténelmi színezetet nyert. l ) Az államtudomány és annak keretében a közigazgatástudomány alapelemeire, módszerére és más tudományokhoz való viszonyára kitűnő tankönyv Georg Jetiinek: Allgemeine Staatslehre, 3. Auflage, 4. Neudruck, Berlin, 1922. L. különösen a bevezető fejtegetéseket tartalmazó első könyvet (3—125. 1.), azután a harmadik könyv tizenhatodik fejezetét (540—565. 1.), amely az államszervekről szól. Jegyzeteiben rendkívül gazdag és kritikailag ismertetett irodalom.
