Ember Győző: Az újkori magyar közigazgatás története Mohácstól a török kiűzéséig (Magyar Országos Levéltár kiadványai, III. Hatóság- és hivataltörténet 1. Budapest, 1946)
Bevezetés
A kádi. A pasa mellett a török kormányzat második vezető tisztviselője a kádi volt. Ugyancsak a kormányzóság székhelyén működött. A ruméliai kadiaszker főhatósága alá tartozott, az nevezte ki bizonyos megváltási díj ellenében, rendszerint másfél esztendőre, ítéletei ellen ahhoz lehetett fellebbezni. Fizetését részben a kincstárból kapta, részben pedig különböző illetékeket élvezett. Hatásköre széles és sokrétű volt. A kormányzóság valamennyi lakosára, katonákra és polgárokra, mohamedánokra, keresztényekre és zsidókra egyaránt kiterjedt. Elsősorban igazságot szolgáltatott, bizonyos ügyekben elsőfokon, többnyire azonban mint különböző alsóbbfokú bíróságok fölöttes hatósága. Az igazságszolgáltatással kapcsolatban ügyvédi, hiteles helyi és árvaszéki feladatokat is végzett, előtte kötöttek mindenféle szerződést, amelyek az ő közreműködése révén nyertek jogi érvényt, ő intézte a hagyatéki ügyeket, kezelte a kincstárt megillető hagyatéki illetéket, gondozta az örökösök nélkül elhunytak gazdátlan vagyonát, ami a kincstárra háramlott. A pénzügyigazgatás más ágában is jelentős szerepet játszott, ő hitelesítette a defterdári kimutatásokat és számadásokat. A piacok fölött felügyeletet gyakorolt, ellenőrizte az áruk minőségét és megszabta az árakat. Működésének ez a része már a közigazgatás mezejére nyúlott át. A pasával szemben inkább mellé-, mint alárendelt viszonyban állott, bizonyos mértékben ellenőrizte annak tevékenységét. A kádi hatáskörének kiterjedtségéből következett, hogy egymaga nem tudta összes feladatait megoldani, hanem különböző segéderőket alkalmazott. Ezek részben a tartomány egyes pontjain mint alsófokú bírák (náibok) működtek, részben pedig a központban meghatározott ügyeket intéztek. A mahlúl kjátibi pl. a gazdátlan vagyon kezelésében segédkezett, a kasszám a polgári, a kasszám-i aszkri pedig a katonai hagyatéki ügyekben ítélkezett, a békebíró (szueh hákimi) a kisebb pörökben szolgáltatott igazságot, a muhteszib aga a piacok és vásárok rendjét biztosította. A jelek szerint valamennyien a kádi familiárisai voltak, minden tekintetben tőle függtek, tőle kapták fizetésüket. Működésükért az államhatalommal szemben így valószínűleg a kádi viselte a felelősséget, A mufti. Az igazságszolgáltatás terén a kádi működését a muftié egészítette ki« Mintegy a bírói tanácsot pótolta a kádi oldalán. Ő maga nem ítélkezett, csupán véleményt nyilvánított az eléje terjesztett vitás jogi kérdésekben. Véleményét mindig írásban, a pörökben szereplő személyek nevének megemlítése nélkül adta, a véleménynek fetvá volt a neve, a mufti szó azt jelenti, hogy fetvá-kibocsátó. Sejch ül-iszlám-nak, azaz a mohamedánok vénének is nevezték, minthogy ezt az állást rendszerint idős, nagytekintélyű egyházjogászokkal töltötték be. A tartományi muftikét az isztambuli mufti, a török birodalom legkiválóbb jogtudósa, nevezte ki, mégpedig ugyancsak egy-egy évre. Fizetést a kádihoz hasonlóan kaptak. Nincs tudomásunk róla, hogy egy kormányzóságban több mufti is működött volna. A defterdár. A török pénzügyigazgatás élén minden egyes tartományban a defterdár állott. Ő igazgatta az összes kincstári jövedelmeket, bevételek és kiadások egyaránt az ő kezén keresztül és rendelkezése szerint kerültek rendeltetési
