Ember Győző: Az újkori magyar közigazgatás története Mohácstól a török kiűzéséig (Magyar Országos Levéltár kiadványai, III. Hatóság- és hivataltörténet 1. Budapest, 1946)

Bevezetés

35. §. Községek. Földesúri főhatóság. A községek életére a XVI. és XVII. században a mezővárosokhoz vagy vásárhelyekhez hasonlóan ugyancsak az a körülmény volt a legnagyobb hatással, hogy földesúri főhatóság alatt állottak. Ebből azonban nem követ­kezik, hogy »községi közigazgatásról, mint az állami közigazgatás szerves tagozatáról, hazánkban 1848-ig nem szólhatunk*, sem az, hogy 1848-ig »a köz­ségek, eltekintve a szabad királyi városoktól, merőben gazdasági alakulatok voltak,... tehát velük a közhatalom (állami törvényhozás és kormányzat) nem foglalkozott. 1 )»Még azt a megállapítást sem tarthatjuk általános érvényű­nek, hogy »a jobbágyközségek szervezetének és jogi állásának szabályozása nem közjogi, hanem magánjogi rendelkezésekkel történt.« 2 ) Mert gyakran előfordult ugyan, hogy a községi elöljáróságot a földesúr, vagy annak gazda­tisztje nevezte ki, amikor is a községi tisztviselőket földesúri megbízottaknak, azaz magánalkalmazottaknak tekinthetjük, de nem kevesebb példa akad arra, hogy elöljáróit a község maga választotta, s a földesúr legfeljebb jóvá­hagyta, megerősítette a választás eredményét. 3 ) Az elöljáróság választása már önkormányzatot, tehát közjogi ténykedést jelentett. A választott községi elöljáróság, nem különben az olyan is, amelyet a földesúr vagy gazdatisztje nevezett ki, nem csupán gazdasági feladatokat végzett, bár hatáskörének jelentékeny része gazdasági jellegű volt, az 1848 előtti községeket tehát nem tekinthetjük »merőben gazdasági alakulatokénak. A községi tisztviselők rendeltetése elsősorban az volt, hogy kisebb ügyekben igazságot szolgál­tassanak a lakosságnak, továbbá, hogy a községek belső biztonságát, nyugal­mát és rendjét biztosítsák. De ezenkívül, mint az adót kivető és behajtó megyei és állami hatóságok támogatói, maguk is részesévé váltak az állami és megyei közigazgatás szervezetének, velük ebben a szerepükben a kormány­hatóságok is foglalkoztak, sőt az adó megszavazásakor a törvényhozás is számolt. Hasonló szerepet játszottak hosszú évtizedeken keresztül a tizedszedés terén azokban a községekben, ahol a tizedet a püspöktől a kincstár bérelte, ahol tehát az már nem egyházi, hanem állami jövedelemnek számított s kezelése az államkormányzat keretébe tartozott. Községi elöljáróság. A községi közigazgatás élén, a városihoz hasonlóan, a bíró (iudex) állott. A községi önkormányzat fejlődésének különböző fokain a bíró eleinte a földesúr gazdatisztje (officialisa), majd a földesúr vagy annak gazdatisztje által kinevezett falubeli, végül pedig a lakosság megbízott vagy választott embere. 4 ) A kinevezés, megbízás és választás egyaránt egy-egy évre szólott, aminek elteltével új bíró vette át a falu igazgatását. A bíróság inkább terhet jelentett, mint megtiszteltetést, nem nagyon törekedtek utána, inkább *) Kérészy Zoltán : Községi közigazgatásunk alaptörvényének (1871 : XVIII. tc.) előzményei. Illés-emlékkönyv. Bp. 1942. 245. 1. •)' U. o. 251. 1. 3 ) Maga Kérészy mondja, hogy »már a XIII. században — ilyen korai adatot azonban nem idéz — földesúri kiváltságlevelek és urbáriumok számos jobbágy községet feljogosítanak bíró és esküdtek választására, sőt némely községben ilyeneket földesúri felhatalmazás nélkül is szokás volt választania U. o. 251. 1. *) L. pl. Cegléd középkori fejlődését, mielőtt még mezőváros tett. Schwab Mária : Az igazságszolgáltatás fejlődése a török hódoltság idején az alföldi városokban Bp. 1939. 8—9. 1.

Next

/
Oldalképek
Tartalom