Ember Győző: Az újkori magyar közigazgatás története Mohácstól a török kiűzéséig (Magyar Országos Levéltár kiadványai, III. Hatóság- és hivataltörténet 1. Budapest, 1946)
Bevezetés
Nagyobb városokban már a középkorban, Kassán pl. először 1475-ben, aljegyzőt (subnotarius, vicenotarius) találunk a jegyző oldalán. Az írásbeli munka gépies részét pedig Írnokok (scriba, scriptor) végezték. Hogy ezeket, valamint az aljegyzőt, familiáris alapon a jegyző fogadta, avagy választott vagy kinevezett városi alkalmazottak voltak, nem tudjuk. Inkább az utóbbi valószínű, mert a jegyzői fizetésből familiárisok tartására nehezen tellett volna. Kisebb összegű készpénzen és a városházán kapott lakáson kívül a városi kiadványokért szedett illeték bizonyos hányada, rendszerint harmadrésze illette meg a jegyzőt. Vegyes nemzetiségű városokban, de csak a XVIII. század óta, az egyes nemzetek ügyeit külön jegyzők intézték. A jegyzői munka részleteiről, azaz a városi írásbeliségről jóformán semmit sem tudunk. Ezzel a kérdéssel, kapcsolatban a városi közigazgatás egész ügymenetével, a részletkutatás még nem foglalkozott. A rendelkezésre álló gyér adatok arra mutatnak, hogy a városi írásbeliség fejlettebb volt, mint a megyei. Sok városnak már a középkorban saját pecsétje volt, városi könyvek, jogkönyvek, számadáskönyvek stb. ugyancsak jóval Mohács előttről fennmaradtak. A nagyobb városi levéltárak középkori és XVI.—XVII. századi anyaga sokkal gazdagabb, mint a velük egykorú vármegyei irattáraké. Ez csak részben magyarázható a gondosabb őrizettel, illetve a mostohább sorssal, inkább a városi közigazgatás korábbi kibontakozására, s azzal kapcsolatban a városi írásbeliség gyorsabb és nagyobbarányú térfoglalására vezethető vissza, amiből a közigazgatás írásbeli termésének, az iratés levéltáraknak megbecsülése és gondos megőrzése következett. 1 ) Városi ügyész. A városi jegyzők, mint fentebb már említettük, egyetemet végzett, jogban jártas személyek lévén, hosszú ideig városuk jogi képviseletét is vállalták, érdekeit a különböző hatóságok előtt védelmezték. Ezt a feladatukat később külön tisztviselő, a városi ügyész vette át. Fiskálisnak vagy prokurátornak mondott városi ügyésszel a.XVI. század végén talákozunk először. Eleinte csak esetről-esetre fogadott a város ügyvédet, így is fizette, majd a XVIII. század óta rendszeresen betöltötte az ügyészi állást, amelynek részletesebb ismertetése már a városi közigazgatás XVIII. századi és későbbi korszakainak keretébe tartozik. 2 ) Városi tisztek és altisztek. A fentiekben megismert vezető tisztviselőkön kívül különböző tisztek és altisztek egész sora jutott még kisebb-nagyobb szerephez a városi közigazgatásban, igazságszolgáltatásban és gazdaságban. Egyes városokban ezeket is választották, vagy évenkint, vagy hosszabb időre, másutt a bíró és a tanács fogadta meg őket és szerződött velük. Minthogy részlettanulmányok ezekkel az alsófokú városi hivatalokkal még nem foglalkoztak, szervezetüket és működésüket közelebbről nem ismerjük, s így egyszerű felsorolásukkal kell megelégednünk. A pénztárnok (camerarius, perceptor) tisztsége a jegyzőéből önállósult, mert a városi pénzeket, miként említettük, eleinte a jegyző kezelte. A nagyobb városokban utóbb x ) V. ö. Pálffy Ilona : Városi levéltáraink kezdetei című cikkével és az ott idézett irodalommal. Levéltári Közlemények, 1940—1941. 2 ) L. Sefcsik Ferenc: Győr szabad királyi város tiszti ügyészei. Győri Napló, 1906. dec. 12.
