Ember Győző: Az újkori magyar közigazgatás története Mohácstól a török kiűzéséig (Magyar Országos Levéltár kiadványai, III. Hatóság- és hivataltörténet 1. Budapest, 1946)
Bevezetés
körülmény is, hogy a választott község tagjainak megbízatása formailag ugyan csak egy évre, valójában azonban életük végéig szólt, mert az egyszer megválasztottat, ha nem költözött más községbe, csak valamilyen becstelenség elkövetése esetén fosztották meg tanácsosi állásától. így az évi tisztújítások alkalmával csak az elhunytak és az elköltözőitek helyeit kellett betölteni, a többieket egyszerűen újból megválasztottaknak nyilvánították. Ezt pedig a belső vagy kisebb tanács nagyobb feltűnés és ellenhatás kiváltása nélkül megtehette, mert noha így végeredményben az egész választott községet a maga embereivel töltötte meg, egy-egy alkalommal csak a tagsági helyek kis hányadáról döntött. A harmadik módja a külső vagy nagyobb tanácsosi állások betöltésének az volt, hogy — olykor a belső vagy kisebb tanács jelölése alapján — a választott község saját maga választotta meg új tagjait. Hatáskörének legfontosabb része a városi főtisztségek, a bírói, polgármesteri és kapitányi állások betöltése volt. Ezt a jogot a közgyűléstől örökölte, s ott, ahol a közgyűléseket a XVI. és XVII. század folyamán rendszeresen megtartották, ebben a korban még nem is gyakorolta. Ugyancsak a közgyűlés örököseként, az egész városi polgárság képviseletében járt el, amikor a belső vagy kisebb tanács működését ellenőrizte, a hanyag tisztviselőket felelősségre vonta, vád alá helyezte és ítélkezett fölöttük. Felügyeleti joga azonban a közigazgatásra és az igazságszolgáltatásra nem terjedt ki, hanem csak a városi gazdaságra korlátozódott. A belső vagy kisebb tanács minden év végén előtte adott számot a város vagyonának kezeléséről. A tulajdonképeni munka ugyanis a gazdasági ügyekben is a belső vagy kisebb tanácsra és a tisztviselőkre hárult, abban a választott község mint testület nem, legfeljebb tagjai, mint kiküldött megbízottak vettek részt, főleg az adó kivetésében, behajtásában és a végrehajtásoknál. 1 ) A választott község tanácskozásainak módjáról ép oly keveset tudunk, mint a közgyűléséről. Az évi választógyűléseken kívül negyedévenkint úgynevezett vándorgyűléseket tartott. Kassán 1570 óta hat asztalnál tanácskozott, rendszerint a hajnali órákban. Határozatait valószínűleg szótöbbséggel hozta, a döntő szerepet azonban minden bizonnyal a szószóló játszotta, aki az üléseken elnökölt, a tárgyalás anyagát előkészítette, menetét irányította, s a hozott határozatok megvalósulásáról is gondoskodott. Szószóló. A szószóló (latinul prolocutor vagy tribunus plebis, németül Vormund vagy Vormünder, németből magyarosított nevén fürmender) igen fontos tisztséget töltött be a városok életében. Nemcsak a külső vagy nagyobb tanácsot irányította, hanem annak képviseletében, s így tulajdonképen az egész polgárság nevében, a belső vagy kisebb tanács ülésein is megjelent, s bár ott szavazati joggal nem rendelkezett, de felszólalhatott, javaslatot tehetett, vagy tiltakozhatott, azaz e tanács munkáját nemcsak ellenőrizte, hanem irányította is. Közbenjárónak és közvetítőnek tekintették a két tanács között. Fontosabb esetekben a választott község két tagját is magával vihette, hogy fellépésének ezáltal nagyobb nyomatékot adjon. Általában x ) Osváth Gyula szerint (Adalékok Kassa város közjogi helyzetéhez és közigazgatási szervezetéhez I. Lipót koráig, Kassa, 1918.) a statutumalkotás joga is a választott községet illette meg. Ebben azonban téved, ezt a jogot a belső, vagy kisebb tanács gyakorolta. L. Csizmadia Andor: A magyar városjog, Kolozsvár, 1941. 25.. 1.
